Szabadalmi Közlöny, 1917 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1917-07-15 / 14. szám
14. Siam. SZABADALMI KÖZLÖNY. 317 ezekkel aequivalens sóknak katalizáló hatása már különben is ismeretes volt a bejelentés időpontja előtt, e részben hivatkoznak az 56386. és 58223. sz. szabadal makra, amelyek szerint fémnikkel nyer mint katalizáló anyag alkalmazást bizonyos hordozóanyagokra lecsapva, ugyanígy szerepel a jelen esetben a nikkelszilikát is mint hordozó a belőle hydrogéná ram ban való redukálás folytán keletkezett nikkelszilikátot illetőleg is. Hivatkoznak továbbá a 441097. sz. francia szaí badalom leírására, továbbá Fred Bedfordnak és E. Erdmann-nak a Journal f. pract. Chemie Neue Folge című folyóirat 1913-ban megjelent 87. kötetének 425. s következő lapjain foglalt közleményére is, amelyekből megállapítható, hogy nikkelsók már a bejelentés időpontja előtt alkalmaztattak mint katalizátorok. Bejelentő tagadja fölszólalók állításainak helveségét, azt állítván, hogy leírása nem megtévesztő, tagadja, hogy a leírása és igénypontja között ellentmondás lenne; eljárása megvalósítható, amit hajlandó a hivatal előtt végzendő kísérletekkel is igazolni. Szerinte nem lehetnek újdonságrontók a fölhívott szab. leírások és nyomdatermék sem, mintán a két magyar szabadalom szerint a nikkelhordozókra lecsapva, kerül alkalmazásra s nagy nyomás alatt kell dolgozni, míg ellenben az ő eljárásánál nincs hordozó s az eljárás maga is nagyon egyszerű; nem jöhet figyelembe a fölhívott francia szabadalom leírása sem, mivel az organikus nikkelsókra vonatkozik, melyeket még hozzá a bemutatott nyomdatermékből kivehetőleg olajjal keverve kell magasabb hőmérsékletre hevíteni. A m. kir. szabadalmi hivatal bejelentési osztálya a bejelentés tárgyának és felek érvelésének mérlegelése után úgy találta, hogy a bejelentés tárgyára kért szabadalom a szab. tv. 32. §-a értelmében meg nem adható, mert a leírás és igénypont megtévesztő, miután az igénypont szerint bejelentő nikkelszilikátot alkalmaz, míg ellenben a leírás szerint fémszilikátból előállított katalizátorok nyernének alkalmazást, a példa szerint pedig előzőleg 300—400°-on hydrogénáramban hevített nikkelszilikátot alkalmaz úgy, hogy a találmány lényege határozottan meg nem állapítható. Bár a tárgyalás során kétségtelenül nem is igazoltatott be, mindazáltal kémiai szempontból több mint valószínű, hogy a nikkelszili kát a hydrogénáramban való kezelésnél legalább részben redukálódik és pedig természetszerűleg ez esetben csakis nikkeloxyddá vagy fémnikkellé redukálódhatik, melyek azután katalizátor gyanánt hatnak. Ámde fémnikkelnek, illetve nikkeloxydnak katalizátor gyanánt való alkalmazása már a bejelentés időpontja előtt is ismeretes volt, amint az különben megállapítható a becsatolt Berdford-Erdmann-féle közleményből, valamint a fölhívott két magyar szabadalom leírásából is, melyek szerint a nikkel fémes alakban egy hordozóra választatik le, ennélfogva semmiféle feltalálói tevékenység nem szükségeltetik ahhoz, hogy a nikkel nikkelszilikátból választassák le fémes vagy oxydikus alakban s így a szabadalom még a találmányi jelleg hiánya folytán is megtagadandó volt. Bírói osztály: az I-ső fokú határozatot helyben hagyja. Indokok: A bírói oszt. mindenekelőtt megállapította, hogy bejelentőnek a fölfolyamodás során javaslatba hozott ívj igénypontja az eredetileg közzétett igénypontban bent nem foglaltatik, mert a nikkelszilikátoknak hydrogénáramban eszközölt redukció útján nyert akár teljes, akár részleges bomlás termékei, a nikkelszilikáttal magával sem nem azonosak, sem nem szubszumálhatók többé a szilikát legtágabb értelmében vett fogalma alá. Ehhez képest az új igénypont úgy az állandó joggyakorlat, mint az iigvv. szab. (Szliiin.) 40. §-a értelmében a tárgyalás alapjául elfogadható nem volt, amennyiben annak tárgya az eredeti
