Szabadalmi Közlöny, 1915 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1915-04-01 / 7. szám
SZABADALMI KÖZLÖNY. 7. szám. a meggyőződésben van, hogy mindent megtett a hazai viszonyokhoz és saját viszonyához képest arra, hogy a szabadalmát az országban kellően gyakorlatba vegye, miért is a fölpörüst keresetével elutasítani kéri. A m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya, a pörös felek érveinek mérlegelése után úgy találta, hogy ez az ügy már a jelen állásában, anélkül, hogy a porös felek által fölajánlott bizonyítás foganatosíttatna, érdemben elbírálható; mert az ügy elbírálására lényeges körülmények a pörben kellően tisztázva vannak. Nem vitás az a tény. hogy alpörös megtámadott szabadalma, 1900. évi junius 30-án engedélyeztetett és a Szabadalmi Közlönyben 1900. évi julius 28. kihirdetett. (Lásd a közlöny 1900. évi 30. számát, 301. lap. 2089. sorszám.) Alpörös nem tagadja, sőt beismeri kifejezetten, hogy a szabadalma tárgyát képező találmányt a Magyar szent korona országai területén 1912. évi május 7-én gyakorlatba sem maga nem vette, sem más belföldi vállalkozó által nem gondoskodott annak gyakorlatba vétele iránt. Megállapítható tehát ebből a tényből, hogy a megtámadott 19051. sz. szabadalom az engedélyezés kihirdetésének napjától 11 év 10 hónap alatt gyakorlatba nem vétetett és hazánk ezen iparcikkben való szükségletét ezen idő alatt külföldről való behozatallal födözte. Alpörösnek eme, csaknem a szabadalom egész időtartamára kiterjedő mulasztását, a m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya kellően indokoltnak nem tekinthette, még akkor sem ha valónak fogadja el alpörös amaz állítását, hogy a szabadalmazott eljárása szerint készült ívlámpaszenek iránt a fogyasztok körében először 1909. évben mutatkozott érdeklődés, s hogy ekkor szabadalma gyakorlásában megakadályozta az a körülmény, hogy előbb a S. \V. E. K. G. m. b. H. b.-i cég, — majd az L. B. S. & Co. L. b.-i, — a P. \V. A. G. f. K. b.-i és а С. C. n.-i cégek szabadalma terjedelmének megállapítása iránt a Cs. kir. osztrák szabadalmi hivatalnál egymásutín kereseteket adtak 269 be, amelyekkel szabadalma érvényességét úgy Ausztriában, mint Magyarországon kérdésessé tették. Nem lehetett e védekezést a mu'asztás igazolásául elfogadni azért, mert a szabadalomtulajdonos köteles lett volna az országban szabadalma tárgya iránt a keresletet fölkelteni éppen azáltal, hogy itt annak gyártására ipartelepet, gyárat rendez be ; — mert alpörös előadása szerint nem is a magyar, de az osztrák szabadalma volt megtámadásoknak kitéve ; még alpörös maga sem állítja azt, hogy magyar szabadalmát, a fölpörös keresete beadása napjáig (1912. év április 17.) bárki is megtámadta volna, hogy ekkép érvénytelenítési vagy bitorlási porok gátolták volna alpöröst szabadalmazott találmánya nyugodt kiaknázásában ; mert az Ausztriában foganatosított cselekményeket hazánkban bírói figyelembe venni nem lehet akkor, midőn arról van szó, hogy valamely magyar szabadalom. a hazai viszonyoknak megfelelően és kellő terjedelemben gyakorlatba vétetett-e vagy nem. De alpörösnek fönti mulasztását igazoltnak már azért sem lehet tekinteni, mert ő a szabadalom gyakorlatbavételét hazánkban a kereset beadás napjáig úgyszólván meg sem kísérletté ; bár ezen szabadalom szerint készült ívlámpa szenek iránt hazánkban a kereslet nagy volt. Hogy ez tényleg így volt, igazolja az a tény, hogy az alpörösnek megtámadott szabadalma gyakorlatbavételére följogosított használati engedélyére a Sch. & Со. sch.-i cég, több budapesti és külföldi cég ellen szabadalmi jogának elismerése és kártérítés megítélése iránt, amint ezt a B. és C. alattiak igazolják a budapesti kereskedelmi és váltó törvényszéknél rendes port tett folyamatba. Az alpörös licenciátusa által ezen keresetekben előadottakból kiderül, — ezt alpörös sem veszi tagadásba — hogy hazánkban már $bban az időben, az alpörös szabadalma szerint készült ívlámpaszenekre nagy szükség volt; hogy ekkép annak belföldön való előállítás útján való födözése elsőrangú érdeke lett volna a hazai iparnak. A Sch. 68
