Szabadalmi Közlöny, 1915 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1915-04-01 / 7. szám
270 SZABADALMI & Со. cég ugyanis ezen keresetekben csak ama időről, amelytől neki használati engedélye volt a megtámadott szabadalomra (tehát 1909. év közepétől 1912. év közepéig) százezer koronánál nagyobb összeget követel vesztett haszon címén az alpörösöktől. Midőn tehát ilyen hazai fogyasztás mellett az alpörös szabadalma tárgyát hazánkban, annak kihirdetése után 12 év alatt sem maga gyakorlatba nem vette, sem nem gondoskodott arról, hogy az mások áital a hazai viszonyoknak megfelelő terjedelemben elöállíttassék, a hazai ipart fölötte megkárosította, mert ennek folytán az ívlámpa szénszükségletét hazánk fogyasztói kénytelenek voltak külföldről beszerezni. Eme alpörös beismerésével igazolt tény maga is elég volna arra, hogy alpörös szabadalma a szabadalmi törvény 20. § a első bekezdése alapján megvonassék. De belföldön való gyakorlatbavételnek nem tekinthette a szabadalmi hivatal alpörösnek azt a tényét sem, hogy 1909. év folyamán a Sch. & Со. sch.-i cégnek szabadalma kizárólagos gyakorlására használati engedélyt adott hazánk területére, mert ez a cég a szabadalom tárgyát hazánkban soha elő nem állította, az Ausztriában való gyakorlatbavételt pedig a hazai gyakorlás szempontjából külföldi gyakorlásnak kell tekinteni, amiért is a használati engedélye mulasztásáért e tekintetben alpöröst terheli a felelősség. Hogy a Sch. & Со. cég a kereset beadása napjáig nem felelt meg hazánkban a gyakorlatbavételi kötelezettségnek, azt igazolják magának a Sch. & Со. cégnek az alpörös által tagadásba nem vett am i ténye ; hogy a szabadalom tárgyát belföldre szállítókereskedők ellen bitorlás miatt és kártérítésért kereseteket indított. Eme keresetek (B. és C. alattiak) tartalmából kiderül, hogy maga a Sch. & Со. cég csak e keresetében megnevezett fogyasztóknál évenként 100,000 méternél többre becsüli hazánk ívlámpa- szénsziikségletét, — amelyet belföldi előállítás útján vagy alpörösnek vagy licenciátusának kellett KÖZLÖNY. 7. szám. volna födözni; -— amiből okszerűen következik, hogy a hazai viszonyok ezen a téren már abban az időben olyanok voltak, amelyek teljesen indokolttá tették volna azt, hogy a szabadalom tárgya hazánkban gyakorlatba vétessék. De alpörös saját viszonyai tekintetében sem adott elő olyan tényeket, amelyek alkalmasak volnának mulasz tását elfogadhatóan igazolni. Alpörös ugyanis pörirataiban sehol sem állítja, hogy személyi vagy anyagi viszonyai olyanok voltak eme idő alatt, hogy azok elháríthatlan akadályokat gördítettek volna ama szándéka foganatosítása elé, hogy szabadalmát hazánkban valóban gyakorlatbi is vegye. Már pedig ha alpörösnek komoly szándéka lett volna szabadalmának tárgyát hazánkban gyakorlatba venni, az iránt legalább lépéseket tett volna és semmi nehézségbe nem ütköznék annak részéről való beigazolása, hogy eziránt hazánkban valóban kísérleteket is tett. Ami végül alpörösnek azt a védekezését illeti, hogy szabadalmának hazánkban való gyakorlatba vételére, — a hazai és saját viszonyaihoz képest mindent megtett akkor, amidőn osztrák licenciátusa engedélyével M. B. 1912. évi május 7-én M. v irm jgye n.-i járási főszolgabírójától iparengedélyt szerzett arra, hogy a szabadalom tárgyát Iv.-n előállítani szándékozik és ezen bejelentés alapján a gyártást K. n valóban foganatba is vette, ezt a tényt a m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya nem tekinthette olyannak, amely a szabadalom kötelező gyakorlatbavételének megfelelő lenne, mert aipörös elleniratának 3-ik lapján maga elismeri, hogy a k.-i gyártással — ha az egyáltalán valóságos gyártásnak nevezhető — a magyarországi szükségletnek csak egy részét födözi: hogy annak successiv emelése előkészítés alatt áll; mert a Sch. & Со. sch.-i cég, a m. kir. kereskedelmi minisztériumhoz fordult állami kedvezmények kieszközlése iránt. De abból a tényből, hogy a k.-i műhely számára alpörös előadása szerint is az állami kedvezményeket nem M. B., aki az iparengedélyt
