Szabadalmi Közlöny, 1915 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1915-04-01 / 7. szám
268 SZABADALMI KÖZLÖNY. 7. szám. lag előállítható produktumot, s másrészt tekintettel arra, hogy a «szövegszerzés» egymagában szintén nem iparilag megvalósítható tevékenység, s hogy a már megalkotott szöveg a szerzői jog alapján részesül védelemben, a bejelentést — minthogy annak tárgya szabadalmazásra alkalmatlan — vissza kellett utasítani. O. Szabadalom megvonása az 1908. évi Lll. 4. §-sal módosított szabadalmi törvény 20. §-a első bekezdése értelmében. (Bírói oszt. 1911- ápr. 24 6770/914) Bírói osztály: a szabadalmat a kötelező gyakorlatbavétel elmulasztása miatt megvonja. Indokok: Fölpörös keresetében és pörirataiban az alpörös tulajdonát képező 19051. számú szabadalmat a szabadalmi törvény 20. §. 1. pontja alapján megvonatni kéri, mert az alpörös szabadalma tárgyát a magyar szent korona országai területén a kereset beadása napjáig nemcsak egyáltalában gyakorlatba nem vette, de semmiféle olyan lépést sem tett, melyet a törvény értelmében a szabadalom tárgyát képező eljárás valóságos gyakorlatbavételének lehetne minősíteni. Azt a tényt ugyanis, — hogy az alpörös megtámadott szabadalmának Ausztriában gyárteleppel bíró licenciátusa a Sch. & Со. cég, egyik álkalmazottját a Magyarországban való gyakorlatbavételre följogosította és ez az alkalmazott a gyakorlat foganatosítására M. vármegyében K.-n egy színleges telepet rendezett be, — nem lehet valóságos és olyan gyakorlatbavételnek tekinteni, amelyet a szabadalmi törvény e tekintetben a szabadalom tulajdonosától megkíván. Az alpörös nem veszi tagadásba azt, sőt kifejezetten elismeri, hogy megtámadott szabadalmának tárgyát 1912. évi május hó 7-ik napjáig a Magyar szent korona országainak területén gyakorlatba nem vette, de szerinte ezen mulasztást nem lehet olyan horderejűnek tekinteni, hogy az szabadalma megvonását indokolná. Szabadalma ugyanis az Unió szerződés kiegészítő részét képező zárójegyzőkönyv 4b. cikke értelmében, a bejelentés napjától számított 3 év lejárta után is csak akkor vonható meg, ha kellően és elfogadhatóan nem tudná igazolni szabadalma gyakorlatbavételének elmulasztását. Már pedig alpörös igazolni tudja, hogy mihelyest a szabadalmazott eljárása szerint. készült szénpálcák iránt a fogyasztók részéről kereslet indult meg (1909. év) szabadalma tárgyának Ausztriában és Magyarországon való gyártására a kellő előkészületeket megtette, e célból 1909. évben az e szakmában elsőrangú Sch. & Со. scb.-i cégnek kizárólagos használati jogot adott és ez a cég szabadalmának a tárgyát seh.-i gyárában tényleg gyakorlatba is vette. Hogy szabadalmát előbb gyakorlatba nem vette, annak oka nagyrészt a konkurens külföldi cégek által szabadalma ellen intézett megtámadási pörök voltak, amelyek szabadalma érvényességét befolyásolták nemcsak Ausztriában, de Magyarországon is. Ezen állítását az elleniratához 4. és 5. alatt másolatban csatolt сз. kir. osztrák szabadalmi hatóságok határozataival igazolja, amelyekből szerinte kiderül, hogy Közép-Európának e szakmában legfigyelemreméltóbb cégei által szabadalma terjedelmének megállapítása iránt beadott kérelmek fölött, — az osztrák szabadalmi hatóságok a kérelmet elutasító határozatokat hoztak. Ez a körülmény maga eléggé mentesíti alpöröst azon mulasztása következményei alól, hogy szabadalmát gyakorlatba nem vette, mert addig amíg szabadalma megtámadásoknak volt kitéve, nem lehetett tőle azt követelni, hogy a szabadalma gyakorlatbavételével járó költséges befektetésekkel terhelje magát. Mivel egyébként igazolni tudja azt, hogy a Sch. & Со. sch.-i cég, az ő licenciátusa, M. B. megbízottja által M.-n megyében K.-n ezen szabadalomban védett eljárás szerint 1912. év folyamán ívlámpaszenek készítésére ipartelepet rendezett be, amelyen a belföldi szükséglet nagy részét födözi, abban
