Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-02-01 / 3. szám
3. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 117 nem foglaltatik a kérdéses szóban az árú J minőségére vonatkozó adat, hanem pusztán utalás az árúra, mert értelemszerűen épúgy lehet az «Aspyrin» szót valamely tűzoltó anyagra, mint valamely lázcsillapító szerre vonatkoztatni. Egyébként nem áll fönn kétség aziránt, hogy a kérdéses szó hasonló árúknak egymástól való megkülönböztetésére alkalmas és hogj" ezt a rendeltetését eddig is betöltötte, amimellett még figyelembe veendő az a körűimén}", hogy az «Aspyrin» szó már MZ 1894. évi védjegytörvénynek életbe lépte előtt az érdekelt forgalmi körökben, mint bizonyos vállalat árúinak az ismertető jele szerepelt. Azok a szavak — mondja a határozat — amelyek deskriptiv voltuknál fogva a 4. §. 1. pontja alapján a lajstromozásból kizárandók, rendszerint híján vannak minden határozottságnak és annak az individualizáló jellegnek, amely a védjeg}r fogalmában bennrejlik. A fölsorolt határozatok — cikkíró szerint — azt bizonyítják, hogy a fölebbezési osztály nyomban az 1894. évi védjegytörvénynek életbelépte után annak a belátására jutott, hogy ha a bejelentési osztálynak a minőségjelző fogalma tekintetében kijegecesedett fölfogása következetesen érvényesülne, ezzel a szavaknak beláthatlan tömege záratnék ki a védjegyjogi oltalomból. De nem lehetett figyelmen kívül hagynia azt a körülményt sem, hogy a törvényhozó akkor, amidőn az 1874. évi védjegytörvény ellenkező rendelkezéseivel szemben a szavaknak oltalomképességét törvénybe iktatta, ezzel a szavaknak a lefoglalását olyan nagy terjedelemben kívánta lehetővé tenni, aminőben ez az illetékes forgalmi köröknek az érdekeivel csak összeegyeztethető. Erre való tekintettel indokoltnak mutatkozott az elsőfokú határozatok ellen beadott fölebbezések eldöntése előtt esetről-esetre az érdekelt forgalmi körökkel érintkezésbe lépni és ■ezeknek vélményét meghallgatni. A forgalmi körökkel folytatott tárgyalások nyomán azután az a közös fölfogás alakult ki, hogy a törvényben idézett «kizárólag» szónak a fogalma nem a szavakra, hanem pusztán a J minőségét jelző adatokra vonatkoztatandó, más szóval, hogy csupán a forgalomban ismert és általánosan használatos anyag elnevezések, betegségek nevei, melléknevek és az ezekkel egyforma elbírálás alá eső, bármely élő nyelv szókincséhez tartozó szavak nem részesíthetők oltalomban, de még így is csak abban az esetben nem, ha azokra az árúkra vonatkoztatva, amelyeknek megjelölésére szolgálnak, közvetlenül és komolyan juttatjuk az árúnak a minőségét kifejezésre. Az a törekvés továbbá, hogy az egyes államok a honosaik részére belföldön belajstromozott védjegyeknek oltalmát a kölcsönösség elve alapján más állam területeken is biztosítani igyekeznek szintén hozzájárult a «minőségjelző» fogalma akként való értelmezéséhez, amely a szavaknak a lehető legnagyobb mértékben való lefoglalását lehetővé teszi, még pedig a belföldi ipar védelme érdekében, nehogy a honos kisebb jogban részesüljön, mint aminőt a külföldi állampolgár a hazájában élvez. A minőségjelző fogalmának ily értelmezésének folyománya, hogy a bejelentési osztály elutasító határozatainak megváltoztatásával a a Sacharin, Antipyrin, Antipasmin, Antinonnin, Migriinin és más gyógyszerészeti védjegyek kerültek a lajstromba. Fölhozza a «Lanolin» szóvédjegy lajstromképessége ügyében hozott határozatot. Ezt a védjegyet a bejelentési osztály minőségjelzői voltánál fogva szintén visszautasította, mert «lana» gyapjút jelent és mert az «olin», mint olajra és zsiradékra utaló szótoldat, ismeretes és használatos. A fölebbezési osztály az elsőfokban érvényesített lajstromzási akadályt nem látta fönforogni, hanem a védjegyet azon az alapon rendelte törölni, hogy ez már lajstromzásának idején bizonyos árúknak a forgalomban való megjelölésére általánosan használatos szabadjelzés volt. Mint olyan határozatot, amely a vegyi termékekre szóló védjegyeknek az egyéb ipari termékek megjelölésére szolgáló védjegyektől eltérő és mondhatni kivételes helyet biztosít, cikkíró a fölebbezési osztály-30
