Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1913-02-01 / 3. szám

3. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 113 NEMHIVATALOS RÉSZ. A spanyol szabadalmi törvény módosítása. A spanyol kereskedelemügyi miniszter egy öttagú bizottságot bízott meg annak a kérdésnek a tanulmányozásával, hogy az ipari tulajdonjogi törvényeken kell-e és ha igen, milyen irányban módosításokat tenni, megbízta továbbá ezen bizottságot, hogy a módosításokra vonatkozó törvénytervezetet is készítse el. A spanyol ipari tulajdonjogi törvények tudvalevőleg nem régi keletűek, 1902-ből valók. A végrehajtási rendelet 75. §-a azonban megadja a lehetőséget arra, hogy 10 év eltelte után azok a gyakorlati ta­pasztalatoknak megfelelően módosíthatók legyenek, ha az ipari tulajdonjogi hivatal igazgatója azt szükségesnek tartja. Az ipari tulajdonjogi hivatal igazgatója részéről ugyan ilyen kívánság nem terjesztetett elő, a kereskedelmi miniszter azonban szüksé­gesnek tartotta, hogy a revízió előmunká­latait a saját kezdeményezésére megindítsa. A minisztert ezen elhatározásra azok a kí­vánságok indították, amelyeket kereskedelmi kamarák terjesztettek elő, szükségesnek tar­totta továbbá, hogy a washingtoni Unió ha­­tározmányaival a belső törvények is össz­hangba hozassanak. A kereskedelmi kamarák, nevezetesen a barcelonai és a madridi kamarák főleg 2 kér­désben kívánták a jelenlegi törvények meg­változtatását. Az egyik kívánság arra vo­natkozik, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok a régi cég alatt folytathassák üzletüket akkor is, ha a cég tulajdonosa változik. Ezt eddig a spanyol törvények nem engedték meg. A másik kívánság, amelyet a madridi kereskedelmi kamara terjesztett elő, a sza­badalom - megadási eljárásra vonatkozik. A jelenleg érvényben álló spanyol szaba­dalmi törvény szerint tudvalevőleg a szaba­dalmak megadása alkalmával előzetes új­donság-vizsgálat nincs. A szabadalmi tör­vény 5. cikke elrendeli, hogy «a találmányi szabadalmak sem az újdonság, sem az ipari hasznosság szempontjából nem vizsgáltat­nak. Ezen minőség jellemzése az érde­kelt félre tartozik, aki saját felelősségére jár el.» Megtörtént többször, hogy olyan tárgyra kértek szabadalmat, amely tárgy egy már régebben szabadalmazott tárgynak része volt, s ez a régebbi szabadalom tulajdo­nosára nagyon hátrányos voir. A gyakorlat­ban nem sokat ér az, hogy a spanyol sza­badalmi törvény 103. cikkének 1. pontja ily esetekben megsemmisítési keresetre ad jo­got a régebbi szabadalom tulajdonosának, mert a megsemmisítési pörök a polgári tör­vényszékek elé tartoznak, ezek előtt pedig az eljárás fölötte költséges. Ez ellen emeli föl szavát a madridi kereskedelmi kamara, s azt kéri, hogy a szabadalom megadási el­járás a fölszólalások elleni fölebbezési rend- I szer behozatalával módosíttassák, továbbá hogy azok a tárgyak, amelyekre szabadal­mat kérnek, az újdonság és az ipari alkal­mazhatóság szempontjából hatósági vizsgá­latnak legyenek alávetve. Más szóval: a madridi kereskedelmi kamara a jelenlegi rendszert az előzetes vizsgálati rendszerrel kívánja helyettesíteni. Ez a rendszer Spa­nyolországban sohasem volt érvényben, s a spanyol hatóság nem is tudna ennek meg­felelni. Ezt a szakkörök nyíltan hangoztat­ják, s a madridi kamara kívánsága, bár­mily kiváló eredményeket produkált is ez a rendszer néhány külállamban — Spanyol­­országban kellő támogatás híján aligha fog megvalósulni. A washingtoni Unió elfogadása folytán szükségessé vált törvény módosítások, ame­lyeknek előkészítésével szintén az említett 5 tagú királyi bizottságot bízatott meg, igen szűk körben fognak mozogni, mert a jelenlegi spanyol törvények rendelkezései majdnem teljesen megfelelnek az Unió ha­­tározmányainak. így a szabadalmak füg­getlensége, a spanyol vállalat létesítése alóli mentesség, a kollektiv védjegyek be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom