Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-02-01 / 3. szám
3. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 113 NEMHIVATALOS RÉSZ. A spanyol szabadalmi törvény módosítása. A spanyol kereskedelemügyi miniszter egy öttagú bizottságot bízott meg annak a kérdésnek a tanulmányozásával, hogy az ipari tulajdonjogi törvényeken kell-e és ha igen, milyen irányban módosításokat tenni, megbízta továbbá ezen bizottságot, hogy a módosításokra vonatkozó törvénytervezetet is készítse el. A spanyol ipari tulajdonjogi törvények tudvalevőleg nem régi keletűek, 1902-ből valók. A végrehajtási rendelet 75. §-a azonban megadja a lehetőséget arra, hogy 10 év eltelte után azok a gyakorlati tapasztalatoknak megfelelően módosíthatók legyenek, ha az ipari tulajdonjogi hivatal igazgatója azt szükségesnek tartja. Az ipari tulajdonjogi hivatal igazgatója részéről ugyan ilyen kívánság nem terjesztetett elő, a kereskedelmi miniszter azonban szükségesnek tartotta, hogy a revízió előmunkálatait a saját kezdeményezésére megindítsa. A minisztert ezen elhatározásra azok a kívánságok indították, amelyeket kereskedelmi kamarák terjesztettek elő, szükségesnek tartotta továbbá, hogy a washingtoni Unió határozmányaival a belső törvények is összhangba hozassanak. A kereskedelmi kamarák, nevezetesen a barcelonai és a madridi kamarák főleg 2 kérdésben kívánták a jelenlegi törvények megváltoztatását. Az egyik kívánság arra vonatkozik, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok a régi cég alatt folytathassák üzletüket akkor is, ha a cég tulajdonosa változik. Ezt eddig a spanyol törvények nem engedték meg. A másik kívánság, amelyet a madridi kereskedelmi kamara terjesztett elő, a szabadalom - megadási eljárásra vonatkozik. A jelenleg érvényben álló spanyol szabadalmi törvény szerint tudvalevőleg a szabadalmak megadása alkalmával előzetes újdonság-vizsgálat nincs. A szabadalmi törvény 5. cikke elrendeli, hogy «a találmányi szabadalmak sem az újdonság, sem az ipari hasznosság szempontjából nem vizsgáltatnak. Ezen minőség jellemzése az érdekelt félre tartozik, aki saját felelősségére jár el.» Megtörtént többször, hogy olyan tárgyra kértek szabadalmat, amely tárgy egy már régebben szabadalmazott tárgynak része volt, s ez a régebbi szabadalom tulajdonosára nagyon hátrányos voir. A gyakorlatban nem sokat ér az, hogy a spanyol szabadalmi törvény 103. cikkének 1. pontja ily esetekben megsemmisítési keresetre ad jogot a régebbi szabadalom tulajdonosának, mert a megsemmisítési pörök a polgári törvényszékek elé tartoznak, ezek előtt pedig az eljárás fölötte költséges. Ez ellen emeli föl szavát a madridi kereskedelmi kamara, s azt kéri, hogy a szabadalom megadási eljárás a fölszólalások elleni fölebbezési rend- I szer behozatalával módosíttassák, továbbá hogy azok a tárgyak, amelyekre szabadalmat kérnek, az újdonság és az ipari alkalmazhatóság szempontjából hatósági vizsgálatnak legyenek alávetve. Más szóval: a madridi kereskedelmi kamara a jelenlegi rendszert az előzetes vizsgálati rendszerrel kívánja helyettesíteni. Ez a rendszer Spanyolországban sohasem volt érvényben, s a spanyol hatóság nem is tudna ennek megfelelni. Ezt a szakkörök nyíltan hangoztatják, s a madridi kamara kívánsága, bármily kiváló eredményeket produkált is ez a rendszer néhány külállamban — Spanyolországban kellő támogatás híján aligha fog megvalósulni. A washingtoni Unió elfogadása folytán szükségessé vált törvény módosítások, amelyeknek előkészítésével szintén az említett 5 tagú királyi bizottságot bízatott meg, igen szűk körben fognak mozogni, mert a jelenlegi spanyol törvények rendelkezései majdnem teljesen megfelelnek az Unió határozmányainak. így a szabadalmak függetlensége, a spanyol vállalat létesítése alóli mentesség, a kollektiv védjegyek be-
