Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-02-01 / 3. szám
114 jegyezhetősége stb. eddig is az Unió-rendelkezéseknek megfelelően voltak rendezve, s csupán a prioritás igénybevételének módja igényel szabályozást. A hamis védjegyek használatáról szóló dán törvény. (Kelt 1912. évi junius 8-án.) 1. cikk. Azoknak, akik áruk eladásával, vagy forgalombahozatalával foglalkoznak, tilos az árukon, ezek címkéin, csomagolásain, szállítóleveleken vagy egyéb üzleti nyomtatványokon, illetve bármily más módon oly megjelöléseket használni: 1. amelyek az árú előállítási helye, vagy országa tekintetében, az árú természetére, alkotórészeire, vagy előállítási módjára vonatkozólag valótlan adatokat tartalmaznak, vagy amelyek alkalmasak arra, hogy az előbbemlített megjelölések tekintetében tévedést idézzenek elő, vagy 2. amelyek a vevőközönségben azt a hitet kelthetik föl, hogy az egy meghatározott vállalat által eladott összes árúcikkek valamennyien ugyanegy előállítási helyről származnak, vagy hogy azonos eljárás szerint állíttattak elő, holott ezen állítás csak az áruk egyik része tekintetében felel meg a valóságnak ; 3. amelyek valótlan adatot tartalmaznak arra nézve, hogy az árú valamely kiállításon kitüntetésben részesült, azt valamely hivatalos hatóság ajánlja, vagy hogy a szabadalmi oltalom alatt áll. Ezen rendelkezések megsértése 50 koronától 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel biintettetik. Mindazonáltal súlyosbbító körülmények fönnforgása, nevezetesen gyakori visszaesés esetén a büntetés 6 hónapi fogházra emelhető. Az elitéit, akinek birtokában hamisan megjelölt áruk vannak, vagy ily áruk fölött bármily módon rendelkezik, köteles a marasztaló Ítéletnek megfelelően a hamis megjelöléseket megváltoztatni, amennyiben pedig a szóbanforgó áruk nem dán területen 3. szám. állíttattak elő, ezeket szabadságában áll az országból kivinni. 2. cikk. A védjegynek csalárd hírlapi közzététele, a közönség között szétosztott nyomtatványokon való használata, vagy különösen szembetűnő falragaszokon való alkalmazása súlyosbbító körülmény. 3. cikk. Az árú előállítási helyére vonatkozó valótlan megjelölés (hamis származási megjelölés) nem vonja maga után a föntemlített büntetést akkor, ha az alkalmazott megjelölés a közönség körében nem a származás megjelöléseként, hanem az árú minőségének, természetének és előállítási módjának megjelölésére szokásos adatként ismeretes. Ha azonban a közérdek követelményei szükségessé teszik, királyi rendelettel elrendelhető, hogy bizonyos megjelölések e szabály alól kivétessenek. Az e tárgyban kibocsátandó királyi rendelet megsértése esetén az 1. cikkben említett büntetések alkalmazandók. A pénz-, súly- és értéknemekre vonatkozó megjelölések nem tekinthetők származási megjelöléseknek. Az árú származási helyének nyelvétől eltérő nyelvnek a használata egymagában véve hamis megjelölésnek nem tekinthető, de esetenként az ilykép megjelölt termék külső megjelenése határozza meg, hogy a megjelölés hamisnak tekintendő-e, vagy sem. Az oly megjelölés, amely magában véve hamis árúszármazási megjelölésnek tekintendő, nem vehető ilyennek, ha az illető árún a valódi származási hely látható és tartós jellegű módon föl van tüntetve. 4. cikk. Tilos Dánia területén eladni, vagy forgalomba hozni oly árukat, amelyeken, vagy amelyeknek címkéin és csomagolásain az 1906. évi julius 6-iki genfi egyezmény által az egészségügyi különítmények jelvénye gyanánt elfogadott vörös kereszt fehér alapon, vagyis a svájci szövetségi címer fölcserélt színekben föl van tüntetve. Hasonlóképen tilos a «vörös kereszt», vagy «genfi kereszt» elnevezéseknek és ezen elnevezéSZABADALMI KÖZLÖNY.
