Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 23 legyen. így bejegyeztettek többek között a «Kodak», «Neostyle», «Tabloid» stb. szavak. Nem lajstromoztattak a következő megjelölések : «Panorama» fényképező-készülékekre, továbbá Bioscope, Haematogen, Absorbin szavak. A védjegyjog fejlesztése céljából Fletchor-Moulton, volt ügyvéd, jelenleg bíró, egy új védjegytörvénytervezetet dolgozott ki, amely 1905-ben mint Act 5. Edw. VII. c. 15. közzé is tétetett. Ez a törvény a szóvédjogyoltalmat figyelemreméltó módon tágította. A 9. cikk szerint minden védjegynek legalább egyet kell a következő alkatrészek közül tartalmaznia : 1. nevet ; 2. névaláírást ; 3. Egy vagy több kitalált szót; 4. egy vagy több olyan szót, amelyek az árú természetével, vagy rendeltetésével semmiféle közvetlen vonatkozásban nem állanak és szokásos értelmük szerint sem földrajzi, sem családi elnevezésnek nem tekinthetők ; 5. valamely egyéb megkülönböztetési képességgel bíró jelvényt. Ezzel kimondatott elsősorban az, hogy közvetlen minőségjelző adatok rendes védjegyek gyanánt nem jegyezhetők be, azonban a Board of Trade, vagy a bíróságok ilyen szóvédjegyeket is megkülönböztető jelvényeknek ismerhetnek el. Egy további pontban meg van határozva, hogy megkülönböztető (distinktiv) képesség alatt azt az alkalmasságot kell érteni, amelynél fogva a védjegytulajdonos árúi más személyek árúitól megkülönböztethetők. Ezzel kapcsolatban egy oly irányú rendelkezés is fölvétetett a törvényben, mely szerint «a bíróság annak a vizsgálatánál, vájjon valamely védjegy bír-e ezzel a tulajdonsággal, vagy sem, ha valamely tényleges használatban lévő védjegyről van szó, azt a terjedelmet is köteles vizsgálat alá venni, amelyben a tulajdonos az illető védjegyet árúinak megkülönböztető jelvényéül használatba vette». Ezzel tehát megállapítást nyert, hogy a szóvédjegyekre vonatkozólag kettős alaki oltalomrendszer áll fönn. A szóvédjegyek rendes bejegyzésére vonatkozólag a korábbi jogszabályok maradtak érvényben. Emellett azonban a Board of Trade, vagy a bíróságok a tényleges megkiilöuböztető képesség alapján olyan szóvédjegyek bejegyzését is elrendelhetik, amelyek minőségjelzés okából visszautasíttattak. Ezen második csoportba tartozó szóvédjegyekre vonatkozólag külön bejelentési eljárás van előírva. Kerly kifejezetten megjegyzi, hogy a Board of Trade, vagy a bíróságok határozata folytán olyan szavak is bejegyezhető^ mint pl. Yorkshire Relish, Black and White, Camelhair stb. Utalnunk kell végre arra, hogy a 45. cikk értelmében a megtévesztés alapján való kereset ezen rendelkezések által egyáltalán nincs érintve, vagy megszorítva. Ez a kereset a megtévesztésnek bármely idegen ismertető jel jogtalan használata által való előidézése esetén megindítható. Ezzel tehát, mint föntebb említve volt, az általános ipari oltalom hatályában föntartatott. Ha a szóvédjegyek tekintetében követett angol joggyakorlatot közelebbi vizsgálat alá vesszük, a következő alapelvek állapíthatók meg : 1. minden védjegy különbség nélkül oltalomban részesül a tisztességtelen verseny ellen az «Action for passing off» által ; 2. minden tényleges megkülönböztető képességgel bíró szóvédjegy belajstromozása elrendelhető a Board of Trade, vagy a bíróságok határozatával ; 3. az eddigi szokásos úton való belajstromozás a szabadalmi hivatalnál olyan szavaknál alkalmazható, amelyeket a bejelentő újonnan talált ki, továbbá, amelyek az árú természetével, vagy rendeltetésével semmiféle közvetlen vonatkozásban nincsenek ; A jövőbeli joggyakorlatra fontossággal bír azon körülmény, hogy a közvetlen (közvetlen vonatkozás) szó az 1905. évi törvényben újonnan vétetett föl, éppen azon célból, hogy a szóvédjegyoltalom ezzel kiterjesztessék. A be nem jegyzés nem jelenti a védjegyoltalomnélküliségét s csupán az a hatása van, hogy a tulajdonos jogosnltságának olcsó és kényelmes bizonyítási eszközét, továbbá azt az előnyt veszti el, hogy a védjegyének mások általi használata inár egymagában jogsértésnek legyen minősíthető, miként a bejegyzett védjegyeknél. 6. Olaszország. (L. Bosio, Trattato dei marchi e segni distintivi di fabbrica.) A védjegyjog Olaszországban nem kizárólag a belajstromoz ásón alapszik. Korábbi ingadozások után a joggyakorlat általában elismerte, hogy a belajstromozás csak megerősítése a természeti jogon alapuló védjegytulajdonnak, mely a polgári törvénykönyv 1151. és 1152. szakaszai értelmében a bejegyzéstől függetlenül minden tisztességtelen versennyel szemben oltalomban részesül, (milánói, veneziai és turini felebbezési bíróságok döntése !) A belajstromozás praesumptio iuris, azaz jogi vélelem a védjegy tulajdonjogára és belajstromozhatóságára vonatkozólag. Az olasz védjegytörvényben nem található meg a védjegy fogalma. (1868. évi augnsztus 30 án kelt 457. sz. törvény.) A védjegy a törvény első cikkében megkülönböztető jelnek neveztetik. Sajátszerű az olasz védjegytörvényben az a rendelkezés, hogy minden jelvénynek tartalmaznia kell a származási helyet, a vállalatot vagy az üzletet, hogy ebből meg lehessen állapítani annak a személynek nevét, vagy annak a társaságnak, illetve vállalatnak cégét, emoly az illető árúkat forgalomba hozza. Amennyiben azonban állatok, vagy kisebb tárgyak megjelöléséről van szó, egy egyszerű jel is elegendő. A tiszta szóvédjegyoltalom kérdése tehát a törvény szerint csak kisebb tárgyaknál (piccoli oggetti) jöhet tekintetbe. A szóvédjegynek önkényesen képzett szónak (fantastico) kell lenni, vagyis oly szónak, amely az árú szokásos és szükséges megjelölésének nem tekinthető. Kifejezetten
