Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1911-06-01 / 11. szám
466 SZABADALMI KÖZLÖNY 11. szám. földiek által igényelhető oltalommal azonos oltalomra igényt csak akkor tarthatnak, ha teljesítik azokat az alakiságokat és föltételeket, amelyeket az egyes (az illető) államok saját belső törvényhozása a belföldieknek előír : az új szövegbe fölvett föntemlített kiegészítéshez hozzá lehet ugyan járulni, de kívánnunk kell, hogy a jelenlegi 2. cikk második mondatában foglalt rendelkezés, esetleg az Unió-egyezményekben netán kifejezetten biztosított kedvezményekre, mint kivételekre való utalással lehetőleg az «új cikkbe», de legalább a második cikkre vonatkozó zárjegyzőkönyvbe vétessék föl. A berni iroda által a 2. cikk után elhelyezni javasolt «új cikk» első bekezdése a régi 2. cikk elhagyott második mondatának a már megszerzett ipari tulajdonjogok ellen intézett támadásokkal szemben való védekezés föltételeit általánosságban megállapító részével lévén azonos : ezen alakjában is elfogadható. Ugyanez áll azon pótlásokra nézve is, amelyek a második cikkben a használati minták, hamis származási jelzések és a tisztességtelen verseny elleni védelem biztosítását célozzák, valamint az «új cikknek» a konzuli biráskodás kölcsönös biztosítását célzó rendelkezésre nézve is, mely utóbbit illetőleg a konferencia tájékoztatandó, hogy annak megállapítását, vájjon konzulátusaink minden vitás ipuri tulajdonjogi ügyben, vagy például csak védjegyügyekben bíráskodhassanak, az egyes Unioállamok egyoldalú, saját elhatározásának kell feutartani. A párisi Unió 4 ik cikkénél a berni iroda javasolja, bogy a prioritás használati mintáknál is igénybevehetö legyen, továbbá, hogy a prioritási jog a bejelentő jogutóda részére is biztosittassék és hogy a prioritási jog érvényesítése céljából csupán az első bejelentésnek az illető szabadalmi hivatal által hitelesített másolata mutatandó be (4. cikk 4. bek.). Ezek a javaslatok kölcsönös könnyítéseket tartalmazván, elfogadhatók. A berni iroda továbbá a 4. cikk 1. bekezdéséből a «harmadik személyek jogainak föntartásávab kitételt törölni javasolja azzal az indokolással, hogy a prioritási idő alatt előhasználati jogot szerezni nem lehet. Tekintve, hogy az előhasználat a prioritási idő alatt is lehet jóhiszemű, oly szövegezés megállapítása volna kívánatos, amely a jóhiszemű előhasználót esetleg akként védi meg, hogy legalább az első közzétételig keletkezett előhasználat jogszerűségét ismeri el. A 4. cikkhez 5-ik bekezdés gyanánt javasolja a berni iroda, hogy több szabadalomnak egy bejelentésbe való foglalása az egyes szabadalmak szerint megosztott elsőbbséggel lehetővé tétessék. Tekintve, hogy az Unio-áliamok többsége előreláthatólag elfogadja ezen megállapodást, sőt kívánni is fogja ezen rendelkezés fölvételét, a berni iroda javaslata Magyarország részéről is elfogadható, amennyiben azonban a tárgyalások során a magyar szabadalmi hivatalnak ezzel ellentétes teljes-ülési határozatára, illetve az ennek alapján követett itteni joggyakorlatra történnék utalás (ami a brüsszeli kongresszuson elhangzott megjegyzésekből következtetve valószínűnek látszik), kívánatos, hogy a magyar szabadalmi hivatal eddigi gyakorlata megindokoltassék azzal, hogy kifejezett rendelkezések hiányában több szabadalomnak megosztott elsőbbséggel való egybefoglalását a jelenleg érvényben levő szabadalmi törvény nem engedte meg. E cikknél a német és osztrák iparjogvédelmi egyesületek kezdeményezésére a nevezett államok képviselői előreláthatólag javaslatot fognak tenni arra, hogy az ipari minták és mustrák, továbbá a gyári és kereskedelmi védjegyekre nézve 4 hónapban megállapított elsőbbségi határidő meghosszabbíttassék, s a szabadalmakhoz hasonlóan 12 hónapban állapíttassák meg. Ezen javaslat az ipari minták és mustrák tekintetében elfogadható. Ami a védjegyeket illeti, a kongresszusnak figyelmébe lenne ajánlandó, hogy gyakran világszerte egyidejűleg kerülnek fölszínre' és a legkülönbözőbb társadalmi rétegek csaknem mindennapos szókincsébe nevek, fogalomjelzők és más specifikus kifejezések, amelyeket éppen ezért az egész nemzetközi forgalom előszeretettel alkalmaz védjegyül (pl. Togo, Simplon, Chanteclair), s e tekintetben egyik államnak sem áll érdekében, hogy azt a határidőt, amely alatt hazai ipara és kereskedelme bizonytalanságban van, t. i. védjegyének a külföldi, korábbi elsőbbségű védjegy bejelentése esetén való elértéktelenedésétől kell tartania, meghosszabbíttassék. Ha azonban az Unio-államok a határidő meghoszszabbitásához ragaszkodnának, a javaslat — kölcsönösségről lévén szó — Magyarország részéről is elfogadható. A párisi Unió 4. b. cikkéhez a berni iroda annak a megállapítását javasolja, hogy a 4. cikk alapján kért szabadalmak teljesen egyenlők a rendes szabadalmakkal úgy a belső törvényhozás hatálya szempontjából, mint az egyezmény alkalmazása tekintetében. Ezen javaslat, mely az Unio-prioritás alapján Belgiumban szerzett szabadalmaknak egyszerű «brevet p'importation» jellegével felruházására irányuló belga jogfölfogás ellen irányul elsősorban, egyszersmind azt kívánja megállapítani, hogy az Unió összes államaiban a szabadalom tartama az elsőbbség igénybevételével bejelentett szabadalmaknál se legyen rövidebb, mint az illető országokban az elsőbbség nélkül bejelentett szabadalmaknak leghosszabb tartama, s amely javaslatot az osztrák iparjogvédelmi egyesület, s így előreláthatólag az osztrák kiküldöttek is pártolnak, magyar részről annál is inkább elfogadható, mivel a 4. b. cikk bekezdésében lefektetett elv az Unio-prioritás joghatálya és természete tekintetében nálunk mindenkor alkalmazást nyert jogi fölfogással mindenben megegyezik. A 4. b. cikknél a szabadalmak függetlenségéhez hasonlóan a német és osztrák iparjogvédelmi egye-
