Szabadalmi Közlöny, 1909 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1909-01-01 / 1. szám

1. szára.

SZABADALMI KÖZLÖNY.

3

tésével kapcsolatban mutatkozott, félreismerhetetlennó tette, hogy a találmányi szabadalmak az iparfejlesztés jelentős tényezőiül kell hogy tekintessenek, minélfogva a szabadaloraellenes irányzat bukásának be kellett következnie. Ez pedig egyszersmind annak a mozgalomnak az eredménye, amely végkifejlődésében a nemzetközi Unió-megalakulására vezetett. Az Unió pedig a találmányok és általában az ipari tulajdonjogok oltalmának iparilag és közgazdaságilag egyaránt észlelhető nagy jelentőségét a nemzetközi viszonylatokban is — ma már huszonöt évi fönnállásának pozitív eredményeivel — igazolta.

Az Unió fönnállásának és működésének ily pozitív eredménye első sorban az, hogy ma már alig van a világnak oly állama, amelynek törvényhozása az ipari tulajdonjogok védelméről ne gondoskodott volna, míg az Unió létrejötte előtt az ipari tulajdon oltalmát biztosító törvények oly kulturális tekintetben előrehaladott országokban is hiányoztak, aminők Németalföld és Dánia. Az Unió ugyanis egyfelől eleven érintkezési pontokat teremtett az ipari tulajdonjogokat érintő nemzetközi viszonylatokban, előidézte az ipari tulajdonjog tudományos művelését és a joganyagnak lehető teljes kiképzését az internaeionális szempontok szerint is és másfelől reáirányitotta a világ figyelmét azokra a jelentékeny ipari eredményekre, amelyeket az ipari tulajdon védelmét mogfelelőleg biztosító törvényekkel bíró országok ez alapon elérni képesek voltak.

E mellett az Unió fönnállása biztosítja az ipari tulajdon védelmére szolgáló intézmények további egységes fejlesztését, a folytonos és a gyakorlati élet tapasztalatain nyugvó öntudatos haladást.

Az Unió-egyezmények ugyanis csakis a leglényegesebb, sarkalatos alaptételeket és az ezeken nyugvó szabályozást tartalmazzák; az egyezményekbe fölvett határozmányok pedig évek hosszú során át úgy gyakorlati, mint tudományos téren tett tapasztalatok eredményeként jelentkeznek. Épp ezért az egyezményekben rendelkezéseiben kifejezésre jutó oltalmi alapelvek mintegy általánosan elismert érvényüeknek tekinthetők és így zsinórmértékül is szolgálhatnak bármelyik ország idevágó törvényhozási munkálatainál. Az Unió-határozmányok tehát mintegy előkészítik a különböző államok iparjogvédelmi törvényei közt ma még mutatkozó különbségeknek kiegyenlítését, sőt utat mutatnak e részben.

Az Unió-határozmányok által ilykép megteremtett egyöntetűség teszi egyúttal lehetővé egyrészt, hogy az Unióhoz tartozó összes államok polgárai a talál-’ mányi szabadalmak, minták, védjegyek, kereskedelmi nevek és cégek tekintetében, valamint a hamis származási megjelölések és a tisztességtelen verseny ellenében — a viszonosság alapján — oltalmat élvezzenek, azaz részükre e tekintetben ugyanazok a jogok vannak biztosítva, mint amelyekre az egyes államok saját törvényei alapján a belföldieknek van

igényük, másrészt, hogy az Unióhoz tartozó államok polgárai ezen oltalmat egyszerűbben, olcsóbban, sőt gyorsabb eljárás mellett vehetik tényleg igénybe. Ezt a célt szolgálja továbbá az Unió központi szerve, az ipari tulajdon védelmére Bernben fönnálló nemzetközi iroda, (Bureau international de l'Union pour la protection de la propriété industrielle), amely a gyári és kereskedelmi védjegyek nemzetközi belajstromozását eszközli, lehetővé téve a védjegyeknek a hazai államban való elsőbbséggel a többi unióbeli államokban való oltalmazását. E mellett az iroda az ipari tulajdonjogokra vonatkozó kérdésekben fölvilágosítással és tájékoztatással szolgál és általában föntartja az egyes Unió-államok közt a folytonos szellemi kapcsolatot, amely célra a «La Propriété Industrielle» című havonként megjelenő lapot adja ki. E lap az Unió kötelékében álló államok hatóságait és vállalatait érdeklő közlésekről is gondoskodik.

A szellemi kapcsolat állandó föntartására az Uniónak másik eszköze az időnként tartott nemzetközi konferenciák, amelyen az Unióhoz tartozó államok kiküldöttei egymással közvetlenül érintkezhetnek és amelyek ilykép alkalmat nyújtanak arra, hogy az egyes államok képviselői a többi államok vonatkozó sajátos viszonyait megismerjék és így birtokába jussanak annak a tapasztalati joganyagnak, amelyből az ipari tulajdon nemzetközi egységes védelmére szolgáló jogelvek és ezeknek megfelelő határozmányok induktive leszűrhetők. Ilyképen a konferenciák az egész joganyag eleven fejlődésének biztosításához jelentékeny mértékben hozzájárulnak.

Az Unió életképességének és rendszere célszerűségének fontos tényezője továbbá az is, hogy lehetővé teszi a kötelékében álló államoknak, hogy az oly ipari tulajdonjogi viszonylatok tekintetében, amelyek nem általános érdekű kérdésekhez kapcsolódnak, hanem az illető országok különös viszonyai szempontjából bírnak csak fontossággal, egymás között szúkebb körű megállapodásokat és külön egyesüléseket létesíthessenek. Az ezen szűkebbkörű egyesülések alapját képező megállapodások, jóllehet az Unió alapelveivel és határozmányaival ellentétben nem állhatnak, mégis nagy szerepet játszanak az Unió-rendelkezések fejlődésében, mert próbakövéivé válnak oly megállapodásoknak, amelyeket, — épen azért, mivel beváltak, — utóbb maga az Unió is szentesít.

Mindezek alapján joggal mondható, hogy az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unió oly intézmény, amely a maga elé tűzött célt — a jellege által megvont természetszerű határok között — lehetőleg tökéletesen valósítja meg és amellett a valóban reális irányú továbbfejlődésre biztosítékot nyújt. Mint nemzetközi intézmény pedig az egyes államoknak az általános érdekű nagy kulturális célok szolgálatában való szövetkezésének és együttes munkájának, tehát a haladásnak jelentős tényezője. E je-