Szabadalmi Közlöny, 1907 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-29 / 26. szám

SZABADALMI KÖZLÖNY.

376. oldal.

Mangueritte, a Société des gens de lettres szerkesztője ezt mondja : «Azt állítom, hogy a szerző, művész vagy író örökösei mérhetetlen időkig tarthatnak jogot azon értékekre, amelyek az általuk öröklött müvekért befolynak, ha az örökség kezdetén az arra kiszabott örökségi adót megfizették. Hogy a jelenlegi állapot nem alkalmas idő e dolog taglalására, tudom, mindamellett követelem, hogy az író müvei halála után ötven éven át nem csak a kiadóknak hozzanak hasznot, mert ez károsítja az élő szerzőket, kiknek müveinek az elhaltakéval versenyezniük kell. Azt követeljük tohát, hogy az ily müvek kiadói bizonyos illetékkel járuljanak az írók nyugdíjpénztárához.» A genfi «La Semaine Litteraire» folyóirat, mely a fentebbieket közzéteszi, a küvotkező megjegyzéseket fűzi hozzá : «Kétségtelen ezekkel szemben, bogy a művészet és irodalom remekművei elterjedésének korlátlannak kell lenni. A kiadóknak módot kell adni, hogy az összes jobb müvekből szép és olcsó népies kiadásokat rendezhessenek. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a törvényes idő letelte után semmiféle kártalanítást nem kell fizetni a szerzői jogért.

Kínai védjegyek. A Verband deutscher Patentanwälte kérdéséro a német belügyi államtitkár f. év áprilisban a következő választ adta: A kínai rendelet az áruk bejegyzése tárgyában még nem lépett életbe; a tientsin-i konzulátusnak 1906 jun. 8-iki értesítése szerint az áruk lajstromozása az ottani tengorészeti vámhivatalban még folyik és pedig 5 Taels fizetése mellett a védjegylajstromzás, illetve Pekingbe a kereskedelmi minisztériumhoz való tovább küldése eszközöltetik, de az ily bejegyzés hatályára nézve az illető minisztérium még nem nyilatkozott.

Pánamerikai szerződés

a találmányi szabadalmak, ipari minták és mustrák valamint a qyári és kereskedelmi védjegyek tekintetetében, (Kelt 1902. január 27-én.)

1. cikk. Az alább írt összes államok alattvalói, a többi államokban a kereskedelmi és gyári védjegyek, az ipari mustrák és modellek és a találmányi szabadalmakat, illetőleg ugyanazon jogokat élvezik, mint a belföldiek.

Ennek folytán bitorlás esetében jogaikra nézve ugyanazon oltalmat és hasonló jogorvoslatokat igényelhetnek.

2. cikk. Ezen szerződés hatálya tekintetében a belföldiekkel egyenlő elbánásban részesülnek azon külföldiek is, akiknek az alább írt államokban rendes lakásuk, vagy ipari vagy kereskedelmi telepük van ott, ahol az oltalom tárgyát képező árukat készítik, avagy eladják.

3. cikk. A származási országban védett találmányok, ipari mustrák és modellek, valamint a gyári és kereskedelmi védjegyek a többi alább írt államba, az ezek által megkívánt letétel és kihirdetés alapján behozhatok és azok ott ugyanazon oltalmat élvezik,

26. szám.

mint a származási országban. Ezen rendelkezés az országok törvényeiben fölállított azon kötelezettséggel, hogy az árúk azon országban, ahol oltalmat élveznek előállítandók, ellentétben nem áll.

4. cikk. Azon állam konzuli képviselői, amelyhez a szabadalmak, mustrák vagy védjegyek birtokosai tartoznak, vagy amelyben ezek laknak, az említett birtokosok törvényszerű képviselői gyanánt tekintetnek azon alakiságok és föltételek teljesítésénél, melyek a bejelentések elintézésénél az illető szabadalmak, mustrák, modellek és védjegyek lajstromozásánál azon országban megkívántainak, melyben ezek érvényesítendók.

5. cikk. Származási országnak az tekintetik, melyben az oltalmat igénylő főtelepe vagy rendes lakása van. Ha ezek egyike egy szerződéses államban sem volna, akkor az alábbirt államok közül származási országnak az tekintetik, melyben a birtokos állampolgár.

6. cikk. A találmányi szabadalmak, modellek, mustrák vagy behozott védjegyek elsőbbségi joga megóvása céljából az első helyen említettekre, egy évi időköz, a többiekre nézve pedig '6 hónapi időköz adatik, a szabadalom engedélyezéee napjától számítva azon napig, amíg a bejelentés benyújtása azon állam illetékes hatóságánál megtétetett, amelyben az igényt érvényesíteni kívánja.

7. cikk. A találmányok elsőbbsége és a védjegyek lajstromozása iránti vitáskérdósek feletti határozathozatalra azon nap irányadó, amely azon országokban, ahol védetni kíván, a találmány vagy adott esetben a védjegy bejelentése eszközöltetett.

8. cikk. Találmánynak tekintendők; iparcikkek új előállítási módja, az említett cikkok előállítására szolgáló új mechanikai módon vagy kézi erővel működő készülék, egy új iparcikk fölfedezése és egy tökéletesbltett eszköz alkalmazása a már ismertnél jobb eredmény elérése céljából. A gyári minták és modellek mindenben a találmányokra vagy fölfedezésekre megszabott szabályok alá esnek, kivéve amit ezek különös tulajdonságai föltételeznek.

Kereskedelmi és gyári jegynek tekintetik a jel, eszmei kép vagy a különös név, melyet a kereskedő vagy gyáros fölvesz és árúin vagy készítményein alkalmaz azért, hogy ezeket más kereskedő vagy iparos árúitól, melyek ugyanezen árúkkal kereskednek, megkülönböztesse.

9. cikk. Szabadalmak nem engedélyeztetnek:

1. oly találmányokra és fölfedezésekre, melyek valamely államban, akár aláírta ezen engedményt, akár nem, közismeretesek (l’objet de publicite);

2. oly találmányokra és fölfedezésekre, melyek a jó erkölcsbe vagy azon ország törvényébe ütköznek, amelyben a szabadalomnak engedélyeztetni vagy elismertetni kellene.

10. cikk. Továbbá olyan gyári vagy kereskedelmi védjegyre sem szerezhetők vagy ismerhetők el jogok,