Szabadalmi Közlöny, 1907 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-29 / 26. szám

26. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 375. oldal. lodique», pour violon avec accomp. de piano; 6. Ar­mand Ladoux: «Chant d'amour», reverie pour chant ot piano, avec accomp. de violoncello et violon, no. 1 tenor ou soprano; 7. Charles Lecocq: «Berceuse», mólodie chant et piano, paroles de Ch. Dubourg; 8. Oh. Lecocq: «La ronde des paysannes», choenr ou duo á 2 voix de femmes pour chant et piano. Poésie de Pierre Dupont; 9. Ch. Lecocq : «Gavotte», pour violon et piano; 10. Ch. Lecocq: «Ave Maria», chant; 11. Fernand Seigle: «Songe d’enfant»,berceuse pour piano; 12. Fernand Seigle : «Reverie du soir», nocturne pour piano; 13. Fernand Seigle: «Pensee lointaine», pour piano; 14. Selim, Louis Bernard: «Aveu discrot», mó­lodie pour chant et piano ; 15. Alfred Sergent (op. 29): «La priero d’un enfant», morceau de genre pour vio­lon ; 16. Paul Wachs: «Chant d'amour», impression­­reverie pour piano; 17. J. A. Carboni: «Vocalises» par Marco Bordogni, nouvelle édition revue et augmen­­tée. 3o livre, 36 nouvelles vocalises pro soprano ou ténor nvoe accomp. de piano. 12e livre, 12 nouvelles vocalises pour contralto et mozzo-soprano avec ac­comp. de piano. 12e livre, 12 nouvelles vocalises pour basse ehantante, baryton ou contralto avec accomp. de piano. NEM HIVATALOS RÉSZ. — Szabadalmak kiállítása Debrecenben. Egy­némely hírlap azt írja, hogy a debreceni kereskedelmi és iparkamara a kerületébe tartozó 7 vármegye íöl­­találóinak szabadalmazott cikkeiből többhetes kiállí­tást készül rendezni f. év szeptember havában. Mint­hogy ez általánosan szóló és részletekre ki nem ter­jedő híradás nem nyújt eléggé tájékozást a dolog mibenlétéről, a m. kir. szabadalmi hivatal elnöke a nevezott kamarához a következő levelet intézte: Tekintetes kereskedelmi és Iparkamara. Debrecen. Hírlapokból vett értesítés szerint a kamara ez év őszén az ipari találmányi tárgyakról kiállítást szándékozik rendezni. A szabadalmi hivatal természetszerű ér­dekkel viseltetvén a szóban forgó kiállítás iránt, tisztelettel felkérem, hogy a kiállítási ügy jelenlegi stádiumáról az alólírt hivatalt, a programm vagy egyéb tudnivalók meg­küldése mellett tájékoztatni szíveskedjék, tisztelettel megjegyezvén, hogy a szabadalmi hivatal a kiállítás sikeres rendezése, szer­vezése érdekében szívesen fölajánlja közre­működését. Budapest, 1907. évi junius hó 23-án. Teljes tisztelettel Ballai a m. kir. szabadalmi hivatal elnöke. Védjegy és mustrák ügyforgalma Alsó-Ausztriának az 1906. évben. A védjegyügyek forgalmát a következő számadatok világítják meg : Védjegy lajstromoztatott 1906. évben 3715, 1905. évben csupán 3461, így az emelkedés körülbelöl 7°/o-ra rúg. A belajstromozott 3715 védjegy közül Alsó-Ausz­­triára28ÍO, Németországra 547, Franciaországra 119, Angliára 84, Svájcra 52, az ószakamerikai Egyesült- Államokra 40, Olaszországra 13, Svéd- és Norvég­országra 6, Németalföldre 4, Belgiumra 3, Dániára, Oroszországra ős Kanadára egyenként 2 és Argen­tiniára 1 védjegy esik. Átíratott más tulajdonosra 1906. évben 773, 1905. évben csupán 597 védjegy. A mutatkozó többletnek főleg az az oka, hogy két alsóausztriai vállalat, mely igen tekintélyes számú védjegyeknek birtokában van, az 1906. óven belül két ízben változtatott birtokost. A legtöbb védjogy (962) fonalakra, szövetekre, ru­házati- és piperecikkekre vétetett. Ezt a számot meg­közelíti a vegyészeti termékekre és gyógyszerészeti készítményekre vett védjegyek száma (800). Fa-, szalma-, papír-, csont-, gumi- és bőrárukra 610, fé­mekre, fémárukra, szerszámokra, müszerelésre 541, élelmi cikkekre, italokra és mezőgazdasági termé­kekre 498, kő-, agyag- és üvegárukra pedig 65 véd­jegy lajstromoztatott. Az 1906. évben letett mustrák és minták száma 6593-at tesz az 1905. évben letett 6551 darabbal szemben. A letett 6598 mustra és minta közül Alsó-Ausztriára 5959, Németországra 610, Svájcra 20, Franciaországra 6, Angliára 2 és Orosz­országra 1 drb esik. A legtöbb mustra (1598) szövött árukra, a legkevesebb mustra (107) műszerekre vet­tetett. Megemlítjük, hogy vas- és fémárukra 1142, parirárukra 656, piperecikkekre 436, kő-, agyag- és üvegárukra 354 mustra lajstromoztatott. — p — A francia szerzői jogról. A francia írók egy része nincs megelégedve a törvény azon rendelkezé­sével, hogy az írói és művészi tulajdonjog a szerző halála után ötven évvel a nagy közönségre száll. Marcell Prevost, aki már rég foglalkozik ez üggyel, így nyilatkozik : «Nyilvánvaló, menthetetlen igazság­talanság ez. A szerző müvének tulajdonjogát föltétlenül érintetlenül kell hagyni, eszerint szerzeményeit, me­lyeket alkotott, csak öt magát és örököseit illetik. A köztulajdon, a nemzeti tulajdon elméletével és annak a szükségességnek hangoztatásával, hogy mindazon müveket, melyek a nóptömeget érdeklik és rá nézve hasznosak, a népnek kell kiszolgáltatni, kíméljenek meg bennünket, e z szoüstaságnál nem egyéb. Ha magunkévá tesszük is azt az ólmjt, hogy valamely kiváló írói műveit a nagy közönség számára hozzá­férhetővé kell tenni, még sem szabad elfelejteni, hogy azokból a művekből a kiadók hasznot húznak. Azon­ban mért legyen csak a kiadó arra följogosítva, hogy о könyvek eladásából fölgazdagodjék, és mért no merítsenek ebből hasznot a szerző rokonai is ?» Victor 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom