Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)
1900-11-04 / 94. szám
99 állapítani: az árak (bérek) avagy a nyereség morális, illetve immorális voltát. Ezek szerint a közveszélyes kartell fogalma a következő volna: „Ha a kartell tényleg irányadó befolyást gyakorol a belföldi árak alakulására s e helyzetét arra használja fel, hogy az árakat akár a fogyasztók, akár az érdekelt termelők hátrányára ugy szabályozza, vagy a munkaviszonyokat ugy alakítsa, hogy magának, illetőleg a részes vállalkozóknak a rendes polgári hasznot jelentékenyen meghaladó uzsoraszerü nyereséget szerezzen vagy szolgáltatásai és ellenszolgáltatásai közt szembeötlő aránytalanságot létesítsen: a kartell a közérdekbe ütközik." Nem időzve ezen lehető ál alánosságban tartott s igy minden irányban szabad elbírálást engedő fogalom egyes kifejezéseinél, legyen szabad arra utalnom, hogy e fogalom nem éri a még oly magas nyereségeket sem, ha azok az érdekelt felek minden hátránya nélkül állanak elő. Ha tehát a kartell vagy annak egyes tagjai technikai javítások segélyével, vagy a közvetítői, ügynöki, hirdetési költségek leszorítása által tesznek szert nagy nyereségre, e nyereség nem eshetik az uzsoraszerü nyereség ismérve alá. Az ajánlott szöveg egyenesen csak a nagyközönség és a termelők, vagy munkások rovására történő monopolkiaknázást sújtja s nem a közgazdaságilag is hasznos újítások és takarékoskodás gyümölcseit, sőt mintegy utalja a termelőket, hogy az utóbbi irányban keressék boldogulásukat s ne a kizsákmányoló árak stb. felállításában. Ennyiben tehát a kartellek e megrendszabályozása nemcsak nem fenyegeti a közgazdasági, technikai haladást, hanem inkább előmozdítja azt. Természetes, hogy az eljáró bíróság dolga lesz fiz, n kartellhivatal és a kartell képviselőinek tüzetes meghallgatása után még egyéb szakértőket és érdekelteket is kihallgatni s az ügyállást addig vizsgálni, mig magának kellő meggyőződést nem szerez. Hogy e kutatásai közben feltétlenül bírnia kell azzal a joggal, a magánczégek, illetve termelök nyereségveszteségét is tudakolni, ezt, ha kell, a felek könyveinek szakértők által való átvizsgálása által is ellenőrizni, arról már fentebb volt szó. -1 ) A luxusezikkekre vonatkozó kartellekre a közveszélyes jelzőt egyáltalában nem lehetvén alkalmazni, ezt a korlátolást a törvénybe is fel kellene venni azzal, hogy a biróság itéli meg azt, hogy valamely czikk csak a jómódúak fogyasztásának megszokott tárgya-e vagy sem. A közérdekbe ütköző kartellről a biróság az ítéletben egyidejűleg kimondaná azt, hogy a kartell megsemmisíttetik, a kartelljegyzékből töröltetik. Természetesen megszűnnék a kartell egyes orgánumainak mandátuma, rendelkezési joga, s a mennyiben a kartell oly külön organummal bírt, a mely kizárólag annak üzleteit közvetítette, ez az orgánum befejezi működését. A mennyiben e szerv valamely társasági alakzattal bir, pl. részvénytársaság, a mely a kartelltagok termékeit a maga nevében, de ezek javára értékesíti: arra a feli) A 34. lapon. oszlatást, illetve felszámolást mondja ki a biróság s mindezek köztudomásra hozataláról gondoskodik. Ezzel kapcsolatban azokra, a kik e rendelkezéseknek netán nem engedelmeskednek, tehát a kartell életműködéseit tovább folytatni kívánnák: a büntetőjogi sanctiot is alkalmazni kellene. Már most kétségtelen s ép az első részben mondattakból folyik, hogy egy kartellnek semmissége — ez a tisztán magánjogi sanctio — nem biztosit arról, hogy a közveszélyes monopol létezni megszűnik. Bármily nagy és fontos legyen a birói ítélet erkölcsi hatása s bármily sikeres ellenőrzési módokkal rendelkezzék az állam, illetve kartellhivatal arra, hogy a megsemmisített kartell tagjainak további magaviseletét figyelemmel kisérje: számolni kell azzal, hogy a monopol s vele a kizsákmányoló árszabás egy vagy mis módon túléli az ítéletet. A kartelltagok titokban folytathatják a megállapodásokat s egyöntetűen járhatnak el. De megtehetik azt is, hogy fuzionálnak, nyiltan egyesülnek. Szervezkedhetnek azonban az amerikai trustök analógiájára is; lehet, hogy egy, vagy egy-két legerősebb tag megszerzi a többi vállalat részvényeinek nagyobb felét, hogy kibérli azokat, stb. Hogy mindezen lehetőségekkel szemben az állam tehetetlenül ne álljon s ne kelljen tétlenül néznie a visszaélések folytatását: rendkívüli eszközöket kell teremtenie a további harcz czéljaira. Ezek egyikéül azt a nagyfontosságú ujitást tartom életbeléptetendőnek, hogy az állam megkapja a kisajátítási jogot oly vállalatokra, a melyek a közveszélyesnek nyilvánított kartellhez tartoztak. E jog, mint damoklesi kard lógna a kartelltagok feje felett s további magatartásuktól függene, hogy az állam felhasználja-e azt vagy sem. Ha szükségesnek tartja a kisajátítást,*) válogathat a vállalatok közül, hogy hányat s melyeket akar megszerezni, s aztán a viszonyokhoz képest akár saját regieben, akár bérbeadva folytatni s mindkét esetben versenye utján ellensúlyozni a monopol káros hatását. Nem állami monopol, hanem állami verseny, illetve államilag vezetett magánverseny teremtése itt a czél. Ha azonban az állam ez eszközt, bármily oknál fogva, nem akarja alkalmazni: meg kell neki adni a módot, hogy a további visszaéléseknek más uton is elejét vegye. A hivatalos árszabás rendszeréhez még e végső esetben sem kellene nyúlni; az első rész utolsó fejezetében kifejezett okoknál fogva elég volna a nyereség megállapított mértékét meghaladó résznek erősen progressiv adó utján állami czélokra való elvonása. Ez közvetve odahatna, hogy a kartell- illetve monopolárak mérsékeltetnének, miután azok tulcsigázása az érdekelt vállalkozóknak hasznot ugy sem hozna. Nehogy azonban a kormány e valóban rendkívüli esetekre szánt eszközökkel visszaéljen: alkotmányos államban a 2) A birói eljárásra tartozó e czélu kisajátítás szabályozásánál gondoskodni kellene arról, hogy a kisajátítási árnál azaz uzsoraszerü nyereség, mely ellen ép a birói ítélet irányult, tekintetbe ne jöjjön, mert különben az állam igen drágán fizetné meg a kisajátítást, a kartell ellenben jó vásárt csinálna.
