Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

legnagyobb biztosítékot, a törvényalkotást tartom ez eszközök alkalmazására előfeltételnek olykép, hogy a kartelltörvény kimondaná, hogy a jelzett esetek fenforgásakor a kormány tartozik törvényjavaslatot terjeszteni az országgyűlés elé, a melyben felhatalmazást kér arra, hogy egy bizonyos iparágban a nyereségmaximumot megszabhassa s utóbbi esetben az érdekeltek nyereségkimutatásait teljes szigorral ellenőrizhesse. Ugyanezek a rendkívüli eszközök volnának alkalmazandók az egyéni monopol eseteiben, a mennyiben az nem jogszabályon (szabadalmon) alapul. Előfeltétel itt, is a bírói ítélet volna, a mely megállapítaná az egyéni monopol létét és annak közveszélyes jellegét. Ez volna a mementó, a mely után a kormány a megfigyelő álláspontjára helyezkednék s csak az esetben, ha a monopol nem változtatná meg kizsákmányoló irányzatát, élne a kisajátítási, illetve az előző pontban jelzett törvényjavaslat előterjesztésére vonatkozó jogával. A független bíróság ítéletének s a törvényalkotó tényezők akarategységének kettős garancziája érvényesülne tehát itt, mint ott. Itt garancziák mellett valóban nehéz elképzelni, hogy a kartellek megrendszabályozása s a nálok még veszélyesebb magánmonopolok esetleges visszaéléseinek megtörése akár iparunknak, akár általában a tőkének ártson. Ellenben teljes jogunk van azt remélni, hogy a kartellek — s ha jönni kell — az egyéni monopolok megértik az államnak magas rendeltetéséből folyó kötelességét s a nekik adott törvényes mederben, a közérdek megoltalmazására szolgáló korlátok teljes tiszteletben tartásával fogják érdekeiket érvényesíteni.