Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)
1900-11-04 / 94. szám
90 támogatott iparág túlkapásainak nem lehet nehéz útját állani. Ellenben, megváltoztatva elébbi álláspontját, egyszerűen indokainál fogva csatlakozik a győri kamara kérelméhez a marosvásárhelyi kamara.1 ) A beszterczebányai kamara2 ) a „mindinkább nyilvánuló, s a fogyasztók köréből kiinduló követelmény hatása alatt, mely a kartellek törvényhozási szabályozását óhajtja" csatlakozik a törvényalkotási kérelemhez. De legőszintébben nyilatkoztatja ki véleményváltozlatása indokait a soproni kereskedelmi és iparkamara,3 ) mely azzal indokolja a győri kérelem pártolását, hogy „az utolsó két év gyakorlati tapasztalatai mindinkább megingatták azon két év előtt kifejezett nézetét, hogy a kartelleknek tisztán magyar szempontból jelenleg még nem lehet oly nagy jelentőséget tulajdonítani vagy azoknak olyatén kinövéseit felfedezni, hogy ezen vállalati egyesülések törvényhozási rendezését illetve korlátozását feltétlenül szükségesnek lehetne tekinteni". Az 1900. évi állami költségvetésnek képviselőházi tárgyalása s a politikai sajtónak azt kisérő nyilatkozatai bizonyítják, hogy a közérdeklődés mind nagyobb és nagyobb mér• 1) 1899. deczember 29. kelettel, 5105/99. sz. a. (Keresk. min. 1147/900. sz.) 2) 1899. deezember 29. tartott közgyűléséből, 17/1900. sz. (Keresk. min. 4436 900. sz.) 3) 1899. deczember 14. tartott rendes közös üléséből, 7133/899. sz. a. (Keresk. min. ikt. sz. 43/1900.) tékben fordul a kartellek s azok törvényhozási szabályozásának kérdése felé. A teljesség okáért meg kell jegyeznem, hogy a kereskedelemügyi m. kir. minisztériumnak a „tisztességtelen eljárásnak a kereskedelemben való megakadályozására" vonatkozó intézkedéseket felölelő tervezete, melyet a folyó 1900. év elején kaptak meg véleményezés végett illetékes szakköreink,J ) szintén foglalkozik a kartellek dolgainak egyik ágával. És pedig azzal az eljárással, hogy a kartellek u. n. piaczra dobással, leszállított áron eladással igyekeznek tönkretenni az outsider versenytársakat, a mi kisebb tőkeerejű ellenfél'el szemben rendesen sikerül is. Mivel azonban a versenytárs érdekeit más uton-módon is nagyon érzékenyen lehet sérteni2 ) a javaslat oly általános rendelkezést tart kívánatosnak, mely szerint „tilos a jó erkölcsökbe ütköző minden oly cselekedet, mely a versenytárs jogos üzleti érdekeit sérti." Itt tehát már az öntudatos kartellpolitika egy szakaszával van dolgunk, a mely azonban e részletkérdést sem oldja meg teljesen, mert a magánjog sokkal fontosabb védelmét nem biztosítja a megkárosított outsider számára. 1) Ld. a minisztérium Központi Értesitőjének II. évf. 4. számát, a hol is a nem hivatalos részben e tervezet kivonata foglaltatik. 2) Ld. ugyanott egy nagyon körmönfont módját ennek, melyet a budapesti szódavizgyárak kartellje alkalmazott.
