Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

74 az előző ítéletben kimondott elvet erősiti meg ezzel a legfőbb bíróság, mely szerint az áremelés puszta lehetősége is elég arra, hogy a kartellt semmisnek kelljen tekinteni. •*) Továbbá nem lehet a törvényt a mindennapi élet szükségleti czikkeire szorítani: a termelésre szolgáló segédanyag megdrágítása is oda tartozik. A közönség hátránya, melyről a törvény szól, nem jelent más megszorítást, mint azt, hogy általános forgalom tárgyairól, általános szükségletről van szó, Léhát nem oly javakról, melyeket csak egyesek keresnek, minők pl. műtárgyak s hasonlók. Hogy az áremelésből bekövetkezett hátrány jelentékeny legyen, szintén nem tartozik a dologhoz, a népesség érezhető megterhelése nem kívántatik meg: a törvény a fogyasztókat általában meg akarja védeni a termelőktől eredő mesterséges drágítás ellen. A legfőbb törvényszék tehát elég világosan nyilatkozott s a kartellek magánjogi érvénytelenségét oly általánosságban kimondta, hogy az alul adott esetben alig fog valamely modern kartell kibújhatni. Nem csak a kisiparos, hanem a gyáros, sőt kereskedő is az alá esik,2

) mert a „Gewerbe" szó ujabb használata oly általános, hogy az ipartörvény alá cső minden foglalkozást fedi a „Gewerbsleute" kifejezés. Minden kartell oda tartozik, a mely közvetve bár, áremelésre vezethet — tehát odatartozik a termeléskontingentáló vagy rayonáló kartell is3) — csak a kifejezetten visszafelé irányuló kartellek, a vevők kartelljei, hol a megegyezés tárgya csak a nyersanyag, segédanyag, eszközök olcsóbb beszerzése, a hol tehát megorágitá-i szándékra nem lehet következtetni, nem lesznek a Gosilitionsgesetz alá vonhatók. Ám ezek az egyoldalú kartellek a gyakorlatban nem igen jelentkeznek — ugy, hogy tényleg igaza van Menzelnek, a Verein für Sozialpolitik 1894. évi tárgyalásait jogi szempontból előkészítő osztrák szakembernek, mikor azt állitja, hogy az osztrák Coalitionsgesetz minden kartellre talál. •*) A mai judikatura álláspontja szerint tehát Ausztriában a kartell (legfeljebb a jelzettem kivétellel) nem ád kereseti jogot s a biró, ha ily ügy eléje kerül, a szerződést semmisnek tekinti. Érvénytelen a kartell-szerződésnek bírságot megállapító kikötése is, s ha ezek biztosítására óvadékot tett le valamelyik fél, azt bármikor visszakövetelheti. Csak az önként lerótt szolgálatokat nem lehet visszakövetelni — tehát pl. a befizetett bírságpénzt, kivéve, ha a teljesitő menthető téve*) Ez elv tulajdonkép annyit jelent, hogy minden kartell, a czélhoz nem vezető is, hacsak áremelő hatása képzelhető, érvénytelen lesz még akkor is, ha az áremelés nem a közönség ellen irányult volna. Igaz, hogy az utóhhi eset, bár előfordulhat, áthárítás folytán rendesen a közönség hátrányává alakulna át. 2) Kimondta a bécsi kereskedelmi bíróság is ugyanezen kartell ügyében: Unter Gewerksieuten werden nicht nur handwerksmässige Gewerbe, sondern auch fabriksmässige Betriebsunternchinungen verstanden ; eine Unterscheidung zwischen Produktion und Handelsgewerbe ist unzulässig. 3) Az a kartell, mely csak az eladási feltételeket szabályozza, pl. a hitelnyújtási időszakot megrövidíti, szintén okozhat áremelkedést. 4) Schriften des Vereins für Socialpolitik. LX1. k. Verhandlungen von 1894. 39. lap. désben volt.1) Meg kell még jegyeznem, hogy az uj osztrák perrendtartás értelmében választolt bíróságoknak a kartellből eredő ítéletei is hatálytalaníthatok, mert a törvény az ily Ítéleteknek a kötelező jogszabályokba ütköző megállapításait érvényteleneknek jelenti ki.2) £ rendelkezés a tőzsdebiróságra is kiterjed3

) s igy a kartell alapján elmarasztalt félnek mindig módjában van kibújni a kötelezettség alul s megakadályozni a választott biróság ítéletének végrehajtását. Az uj perrendtartás életbeléptét megelőző időben a választott biróság ítéletét csak csalás czimén lehetett megsemmisíteni; rendes esetben tehát megtámadhatallan volt. A kartellj udikaturának most vázolt álláspontja annyira uj, hogy ma még megközelítőleg sem lehet megítélni, hogy annak minő hatása lesz az osztrák s azzal kapcsolatban a magyar kartellekre is. Egy fecske végre is nem csinál nyarat s ha az érdekeltek jól érzik magukat a kartell kötelekében és betartják a szerződést: kívülről azt megbontani nem lehet. Az üzletvilág eiite-je bizonnyal nem fogja, magát a szószegés és megbizhatlanság vádjának kitenni üzlettársai részéről. Azok a szerződők, kiket e tekintetek nem befolyásolnak érdekeik érvényesítésében vagy a kik a kartellbiróság ítélkezéseit sérelmesnek találják: igénybe fogják venni a magánjog védelmét s esetleg nem kis zavart okozhatnak a kartellek köreiben. Annyi bizonyos, hogy a Coalitionsgeseiz hatása egyenlőtlen s egyáltalán.nem biztosit az ellen, hogy a közönség kizsákmányoló árszabások alatt ne szenvedjen, mig esetleg egészen ártatlan szervezkedések csirájokban elfojtatnak. Az osztrák jogállapot vázolása után nem mulaszthatom el, bár röviden, kitérni az 1897. évi JcarteUjavaslatra, mely törvénynyé ugyan nem lett, de mint egyetlen modern kartelitörvénytervezet, figyelmet érdemelne még akkor is, ha nem volnának benne oly rendelkezések, melyeket az ügy törvényhozási szabályozásánál mindenesetre tekintetbe kell venni. A 21 § ból álló javaslat a kartelleknek csak egy kis körére szorítkozik. Arra a körre, melyet a magyar pénzügyi jog is a kiegyezések terminológiája révén ugy ismer, mint „az ipari termeléssel szoros kapcsolatban álló indirekt adózás" tárgyainak körét. A czukor, szesz, sör, ásványolaj és só csak példakép vannak felemlítve,4

) egyenes utalással arra, hogy a törvényhozás változásával e kör változhat. A fogyasztási adók alá eső czikkek kartelljei már most egész terjedelmökben szabályoztatnak. Nem csak a termelők megegyezései, hanem a kereskedők megállapodásai, tehát ') Az osztrák polgári törvénykönyv 1432. § értelmében, ha valaki fizetést teljesít, a melyről tudja, hogy nem tartozik vele, azt nem követelheti vissza. Az 1895. augusztus 1. törvény (R. S. Bl. Kr. 113.) 595. § 0. szám és 598. § szerint. 8) Az e törvényt életbeléptető törvény 25. § szerint. Idevág az 1896. évi május 27-ki végrehajtási eljárást életbeléptető törvény 30. § is. 4) 180 der Beilagen zu den stenogr. Protokollen des Abgeordnetenhauses XIII. Session 1897. 30. lap. „Aufzählung erfolgt nur beispielsweise".