Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

— 72 — lendülettel járt korszakok árainál s hogy a syndikátus egyenesen mérséklőleg hatott az áremelkedésre. Sok bányatulajdonos csak azért nem lépett a kartelibe, hogy jobb árakat érhessen el s a kartellben fellépett emelési tendencziák sem érvényesültek. A széndrágaságot a másod-, harmadkezek okozták, melyek a helyzettel visszaéltek. Igaz ugyan, hogy a ma legaktuálisabb széndrágulási kérdésben nem szabad figyelmen kivül hagyni a rajna-westpháliai hatalmas szénsyndikátus működésének azt a következményét sem, hogy a termelés állandósításával útját állta a növekedő szükségletek kielégítésének s igy vétkes abban, hogy a német szénbányászat nem bír elegendő szenet előállítani, a mi lehetségessé teszi a kereskedők uzsorás árszabásait. Annyi azonban bizonyosnak vehető, hogy a kartellek Németországban nagy önmérséklést tanúsítanak s ennek köszönhetik, hogy ügyük el nem mérgesedett. Hogy azután ez önmérséklésben minő része van a német ipar óriási fejlettségének s az ebből folyó élénk versenykedvnek mely igazi monopolt létrehozni nem enged s minő része van annak az előrelátásnak, mely a kartellek vezetőit egyfelől iparáguk állandó előnyeinek s ezzel a fogyasztók kímélésének szempontjára helyezi, másfelöl a közvélemény s a német államok szocziálpolitikai érzékenysége mellett hamarosan bekövetkezhető reakczióra való tekintetet nem engedi szem elől téveszteni — azt természetesen eldönteni nem lehet. Hogy ily viszonyok között mégis megérett az ügy a törvényhozás beavatkozására: az jele annak, hogy az állam maga is szükségesnek tartja, hogy e rendkívül fontos ügyben tisztán lásson és ha kell, közbelépjen.1

) 6. §. Ausztria kartelljoga s az 1897. évi javaslat. A XIX. század elején a monopol ellen mutatkozott általános ellenszenv nyilatkozik meg az osztrák 1803. évi büntetőtörvénykönyvben is, a mely a coalitiot büntetéssel sujlja. E törvény intézkedései átmentek az 1852. évi május 27-iki büntetőtörvénykönyvbe, melynek 479—481. §-ai minden ár- és munkabérszabályozásra kiterjesztik a tilalmat. E szakaszok, melyek a strike-ot is büntelni rendelték, az ipari vállalkozók minden oly összebeszélését, mely az árak emelésére irányult vagy hiányt volt hivatva előidézni, kihágásnak minősítette.2

) !) A javaslatra vonatkozó magántudakozódásaim ez ideig eredményre nem vezettek. Hogy a kartellügy általános érdeklődéssel találkozik, mutatja az is, hogy a Humboldt-akadémián Stillich 0. dr. előadási cyclust tart a f. évben a kartellekről, trustokről és syndicatusokról. Vázlatát lásd „Deutsche Industrie-Zeitung" 1900. ápril 12. számában, a 181. lapon. 2) „Verabredungen von Gewerbsleuten, Fabriks- oder Arbeitsunternehmern oder Dienstgebern, um eine Umänderung in den Arbeits- oder Lohnverhältnissen zu erwirken, oder um den Preis einer Waare oder einer Arbeit zum Nachtheile des Publikums zu erhöhen, oder zu ihrem eigenen Vortheil herabzusetzen, oder um Mangel zu verursachen, sind als Übertretungen zu strafen". 479. §, Az osztrák kormány 1897-ki kartelljavaslatához csatolt indokolás1) hatálytalannak mondja e rendelkezést, melyet különben az 1870. évi ápril 7-ki törvény (R. G. Bl. No 43.) törölt, illetve oda módositott, hogy az ily megállapodások csak bizonyos súlyosító körülmények, nevezetesen fenyegetés, ijesztés és erőszak alkalmazása esetén büntetendők. Mivel e bűncselekmény lényegét a jelzett tiltott eszközök adják meg, az a kartellügy re nem tartozik. Ellenben igenis erre vonatkozik az említett törvény 2. §. és 4. §-a, melyek együttvéve, ha nem is minden kartellt, de legalábbi s az összes árfelhajtó kartelleket a magánjogi érvénytelenség bélyegével látják el. A törvény ugyan első sorban csak a munkások és munkaadók munkafeltételeket megállapító összebeszéléseire mondja ki az érvénytelenséget, de aztán a 4. §-ban hozzáteszi, hogy a munkaviszonyokra vonatkozó rendelkezéseinket alkalmazni kell „iparosok összebeszéléseire is, a melyek czélja valamely áru árát a közönség hátrányára emelni, valamint támogatni azokat, a kik e megállapodások mellett kitartanak vagy sújtani azokat, a kik azokat be nem tartják."2

) Ám a törvénymagyarázás a judicatura dolga s a hivatkozott szakasz csakugyan reászorul a magyarázatra. Mig a 2. § világosan hatálytalanná teszi az oly kartellt, melynek tárgya csak a munkásviszonyok iránt való megállapodás és természetesen hatálytalanná teszi bármily kartell ily tárgyú megegyezéseit: addig a 4. § kiterjedésére nézve több irányban kétség merülhet fel és merült is fel. Az első kérdés az, kiket ért a törvény a «Gewerbsleute» név alatt? A második az, hogy az összebeszélésnek kifejezetten az áremelésre stb. kell-e irányulnia vagy sem? Egy további kérdés, hogy mily áruk árának emeléséről van szó? miután a törvény azt mondja, hogy az áremelésnek csak a közönség hátránya esetén van a kérdéses hatása: tehát ugy is tehetjük fel a kérdési, hogy mily áruk áremelkedése válik a közönség hátrányára? Ha törvényszakaszunk magyarázatánál annak eredetére megyünk vissza s a parlamenti tárgyalást vesszük alapul, elég sajátságos megvilágítását kapjuk a legis ratio-nak. Tény ugyanis, hogy az 1870. évi „Coalitionsgesetz", a hogy azt röviden idézni szokták, nem egyéb, mint az 1803. évi büntetőtörvénynek az 1852. évi codexbe is átment, tulajdonkép azonban az 1731/32 kézmüvesrendszabályon alapuló rendelkezéseinek átültetése a büntetőjog mezejéről a magánjogéra. A Coalitionsgesetz tárgyalásakor a 4. §-hoz szót emelt egyetlen képviselőnek kijelentette az akkori igazságügyminiszter, Herbst, hogy e szakasz semmi ujat nem akar mondani, hanem az eddig büntetés alá esett cselekménynek J) 180 der Beilagen zu den stenogr. Protokollen des Abgeordnetenhauses; XIII. Session, 1897. 21. és köv. 1. 2) A 2. §-ból kiegészített alakjában ugyanis a 4. § igy hangzik : „Verabredungen von Gewerbsleuten zu dem Zwecke, um den Preis einer Waare zum Nachtheile des Publikums zu erhöhen, sowie Vereinbarungen zur Unterstützung derjenigen, welche bei diesen Vereinbarungen ausharren, oder zur Benachtheiligung Jener, welche sich davon lossagen, haben keine rechtliche Wirkung.