Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

— 68 — jogilag érvénytelen-e vagy sem, a Reichsgericht két szempontból vizsgálja a kartellek legalitását. Először az iparszabadság szempontjából, tagadó választ adva. A Reichsgericht ugyanis megállapítja azt, hogy a kérdéses egylet czélja az volt : megakadályozni a szász faanyag-gyárosok káros versenyét és lehetővé tenni magasabb árak elérését, mint a melyek a szabad verseny mellett előállanak. A kérkés tehát^az, hogy iparosok oly egyesülései, a melyek czélja bizonyos minimalis árak betartása, megegyeztethetők-e a törvényhozó intentióival, a melyek az iparszabadság által az összeség érdekeit kívánják előmozdítani? A Reichsgericht beismeri, hogy e kérdésre a felelet több oldalról tagadó. Hivatkozik a bíróság Pohle,1) Claudi Jannet,2) Jollos,3

) Levy v. Halle,

4) Kohler,5

) Friedrichowicz, ®) Schönlank 7) idevágó tanulmányaira, de a maga nézetét ezzel szemben a következő, valóságos közgazdaságpolitikai okoskodásban fejti ki, mit szó szerint idézek : „Sinken in einem Gewerbszweige die Preise der Produkte allzu tief herab, und wird hierdurch der gedeihliche Betrieb des Gewerbes unmöglich gemacht oder gefährdet, so is die dann eintretende Krisis nicht nur dem Einzelnen, sondern auch der Volkswirtschaft im allgemeinen verderblich, und es liegt daher im Interesse der Gesammtheit, dass nicht dauernd unangemessen niedrige Preise in einem Gewerbszweige bestehen. Die gesetzgebenden Faktoren haben auch dementsprechend schon oft und bis in die neueste Zeit hinein uniernommen, durch Einführung von Schutzzöllen auf die Steigerung der Preise gewisser Produkte hinzuwirken. Hiernach kann es auch nicht schlechthin und im allgemeinen als dem Interesse der Gesammtheit zuwiederlaufend angesehen werden, wenn sich die an einem Geschäftszweige beteiligten Unternehmer zusammenschliessen, um die gegenseitigen Preisunterbietungen und das dadurch herbeigeführte Sinken der Preise ihrer Produkte zu verhindern oder zu mässigen; es kann vielmehr, wenn die Preise wirklich dauernd so niedrig sind, dass den Unternehmern der wirtschaftliche Ruin drocht, ihr Zusainmenschluss nicht bloss als eine berechtigte Bethätigung des Selbsterhaltungstriebes, sondern auch als eine dem Interesse der Gesamtheit dienende Massregel erscheinen." A Reichsgericht tudós birái itt a válságelméletre helyezkedve, egyenesen közérdeknek tekintik a versenynek oly korlátolását, melynek czélja a veszteséghozó árképződés megakadályozása s ezzel a válságok elhárítása. Nem említve már most azokat a közgazdasági forrásokat, a melyekre az indokolás hivatkozik, hogy a kartellek közérdekű szolgálatait igazolja, utal a Reichsgericht arra, hogy bíróságok ismételten 1) Die Kartelle, Preussische Jahrbücher Bd. 85. S. 407 flg. 2) Schriften des Vereins für Socialpolitik Bd. LX. Th. 2. S. 20 flg. 3) Ugyanott: Kartelle in Russland czim alatt, S. 43 flg. 4) Ugyanott: Unternehmerverbände in den Vereignigten Staaten von Nord-Amerika. S. 112. flg. 5) Arhiv für Bürgerliches Recht. Bd. 5. S. 218. flg. 6) Zeitschrift für die gesamte Staatswissenschaft. Bd. 51. S. 640. ') Braun's Archiv für Sociale Gesetzgebung Bd. 3. S. 493 flg. kimondták1

) azt, hogy az iparszabadság s a közérdek nincs megtámadva, ha egy iparág űzői jóhiszemüleg egyesülnek a végből, hogy termékeik elértéktelenedésének útját állják s iparuk életképességét fentartsák. A kartell tehát, a Reichsgericht szerint, az iparszabadság által védett közérdek szempontjából általánosságban nem, de igenis az egyes adott esetben kifogásolható. A Reichsgericht nem árul zsákban macskát, hanem kimondja azt is, hogy mikor tartja a kartellt a közérdekbe ütközőnek. Ismét szó szerint idézek: „ . . . wenn es ersichtlich auf die Herbeiführung eines thatsächlichen Monopoles und die wucherische Ausbeutung der Konsumenten abgesehen ist, oder diese Folgen doch durch die getroffenen Vereinbarungen und Einrichtungen thatsächlich herbeigeführt werden". E körülírása a közérdekellenes kartellnek valóban nagyon figyelemreméltó hitvallást tartalmaz a legfőbb bíróság részéről. A „tényleges monopolképzés" s „a fogyasztók u soraszerü kizsákmányolása", tehát két közgazdasági mozzanat együtt, megállapítja a káros s a közérdekből kifogásolható kartell fogalmát. És pedig akár csak a nyilvánvaló czélzat irányul e hatásra, akár az eredmény vezet erre: a biróság nézete szerint fenforog a káros kartell lényege. Elég volna tehát bebizonyítani, hogy a kartell létrehozói a jelzett czélra szervezkedtek, d.e elég azt is bizonyítani, hogy — akarva, nem akarva — ezt az eredményt érték el. A kezdetben tultermelésmérséklésre irányuló, védelmi kartell később monopolizáló, kizsákmányoló kartellé változhatik át s a biróság által felállított fogalom alá kerül, bármily ártatlan volt is az eleinte. Viszont, tényleges monopol egymagában és kizsákmányoló árszabás egyedül nem állapítja meg a káros kartell fogalmát, mivelhogy az önmagát mérséklő monopolos kartell nem árt a közönségnek s viszont, a kizsákmányolás lehetetlen, ha a kartell tényleges monopolt nem élvez, hanem ki van téve a versenynek. Ebben az esetben ugyanis a közönség az olcsóbban eladó outsiderekhez fog fordulni s nem engedi, hogy a kartell kizsákmányolja. Meg kell adni tehát, hogy a berlini Reichsgericht tudós birói éz ítéletben nem csekély közgazdasági és jogpolitikai elmeélröl tanúskodó meghatározását adják a káros kartellnek s ezzel óriási mezőt nyílnak meg a modern iudicaturának e felettébb kényes kérdésben. Az adott esetben kétségtelenül nem kis gondot okozna annak megállapítása, hogy mi a tényleges monopol (különösen szemben az u. n. részletes monopol kérdésével2) s hogy hol kezdődik az uzsoraszerü kizsákmányolás: mindazonáltal ez ismertető jelekben adva van az az archimedesi pont, a melyből a hatalmukkal visszaélő kartelleket sarkaikból ki lehet fordítani, feltéve, hogy az ügy a biróság elé kerül. Mert, bár a Reichsgericht ez alka-Idézi itt a biróság az első polgári tanács fentebb elemzett Ítéletét s az ott hivatkozott bajor főtörvényszéki ítéletet (ld. a 25 lapon), továbbá a dresdai Oberlandesgericht egy 1893. szep. 13-iki ítéletét, továbbá hivatkozik még Kohlernek „Aus dem Patent und Industrierechte", Liefg. 1. S. 85., 86. idézett olasz Ítéletekre is. 2) Ez a kérdés felmerült az 1899. szeptember 13—16-án tartott chicagói nagy trust-konferenczián is. Hon. William Bourke Cockran, az egyik főszereplő, képtelenségnek tartja azt, holott annak gyakorlati értelme kétségbevonhatlan.