Központi Értesítő, 1894 (19. évfolyam, 2. félév)

1894-12-30 / 105. szám

- 234 Minthogy a hazai beszerzési források felől a külföld móg nagyon kevéssé tájékozott, magam kivántam arról gondoskodni, hogy a külföld e tekintetben tájékoztatást nyerjen. Intézkedtem tehát, hogy a kereskedelmi muzeum a maga működéséről egy konstantinápolyi czimtárban, továbbá egynehány elsőrendű nyugati czimtárban hirdetéseket tegyen közzé, továbbá az illető ezimtárak szerkesztőségeinek a hazai beszerzési forrásokról megbízható adatokat szolgáltasson. Hogy ez az illető czégeknek tényleg javára vált-e, az nem igen állapitható meg, de fölemiithetem, hogy a jelzett hirdetések közzététele óta nemcsak a Nyugatról, de még Ausztráliából is érkeztek a tudakozó irodához levelek, melyeknek szerzői hazai czégekkel öszszekötetósbe óhajtottak lépni. Az iroda ilyen esetekben az érdekelt czégeket a „Kereskedelmi Közlemények" utján vagy körlevelekben figyelmeztette a kinálkozó alkalomra. A hazai beszerzési forrásokról az iroda már az alapitástól kezdve gyűjtött adatokat és ezek oly hasznosaknak bizonyultak, hogy szükségesnek mutatkozott, ezen adatokat rendszeresen feldolgozva oly alakban közzétenni, hogy azokat a külföldi vevők használhassák. Intézkedtem tehát, mint azt már fentebb jeleztem, hogy a kivitellel foglalkozó hazai iparczégek összeirassanak egy munkában, mely jelzi az egyes ipartelepek nagyságát és felsorolja azok fontosabb gyártmányait. Több mint 4,000 iparezóg szólittatott föl az adatok beküldésére és a beérkezett válaszok szerint hazánkban már mintegy 12U0 ipartelep van, mely a kivitellel foglalkozik, vagy erre képesnek tartja magát Ezen munka szükségességét egyébiránt már az is bizonyitja, hogy a muzeum képviselőségei a beszerzési források megnevezése iránt gyakran fordultak a tudakozó irodához és nem egy esetben táviratilag kérték az adatokat, sőt ajánlatokat is, mely utóbbi esetben az iroda, az illető czégeket sürgős levelekben, sőt olykor telefon utján hivta föl ajánlataik megtételére. Az utóbbi eljárást követte akkor is, ha fontosabb keloti árlejtésekről elkésve értesült. Mint iparunk ébredő versenykedvének egyik bizonyságát cmlitem föl itt azt a tényt is, hogy a hazai czégek az irodánál mind sűrűbben tudakozódtak külföldi kiállítások felől. A vám osztály a feleknek vámtételek ós vámkezelési szabályok felől adott értesítéseket, a külkereskedelem ós az iparfejlesztés szempontjából, külforgalmi statisztikai kimutatásokat állított össze és a feleknek 325 áruezikkre nézve nevezett meg hazai vagy külföldi beszerzési forrásokat és eladási piaezokat. Az utóbbi kategóriába tartozó kérdések kiváló mérvben vették igénybe az iroda működését, mert kereskedőink már a távoli tengerentúli piaezokon is keresnek ugy beszerzési forrást, mint eladási piaezokat. Nagy előnyére vált ezen működésében az irodának a szakkönyvtár, melylyel rendelkezik. E könyvtár 1893-ban 100 kötettel ós 331 füzettel gyarapodott; a könyvtár 1893. óv végén 1,451 kötet és 3,184 füzetet tartalmazott. Az iroda olvasótermében ezenkívül 137 hírlap ós folyóirat áll a közönség rendelkezésére ós pedig 77 bel-és 60 külföldi. A díjszabási osztály 1893. évi munkastatisztikája ez előző óvóhoz képest lényeges emelkedést mutat föl, a mennyiben az osztály ls92-bcn 1,700 ós 1893-ban 3,624 díjszabási, szállítási ós árukezelési kérdésre felelt; ez határozottan tanúsítja azt, hogy kereskedő-köreink az intézmény hasznosságát fölismerték és megbízhatóságát tapasztalták. A kérdések nagyobb részét kisebb kereskedők intézték az irodához, de nagyobb vállalatok is nagyobb számban jelentkeztek, mint az előző években, főleg pedig a malmok és a czementgyárak, melyek egész táblázatokat kivántak az irodától nyilván oly czélból, hogy a kinálkozó uj piaezok közül kiszemelhessék a legkedvezőbb fekvósüeket, ami a tudakolt viszonylatok természetéből tünt ki. Az irodát szállítmányozó czégek is gyakran keresték föl oly esetekben, a hol saját díjszabási anyaguk nem volt elégséges- De miután a kérdések természetéből gyakran tünt ki, hogy a felek visszkeresetek indítása czéljából mindsürübben fordulnak az irodához, ki kell emelnem azt, hogy a tudakozó iroda, mely főleg arra van hivatva, hogy a külkereskedelem érdekében külföldi viszonylatokat számítson ki nehezen hozzáférhető díjszabásokból, nem lehet arra hivatva, hogy visszkeresetek szempontjából tegyen számításokat, inert akkor a személyzet elvonatnék tulajdonkópeni hivatásától. Egyébiránt intézkedtem, hogy az iroda díjszabási gyűjteménye lehetőleg teljes legyon és annak rendezhetésc czóljából, a mennyiben az ügyforgalom igényelné, a személyzet megfelelő segédmunkással egészíttessék ki. Az osztály 1893-ban kezelt: díjszabást 419 díjszabási pótlókot 1,608 vasutaktól kapott átiratokat .... 241 magánfelektől 236 A tudakozó-iroda a közönség tájékoztatására szolgáló értesítéseket a magyar kereskedelmi muzeum hivatalos lapjában, a „Kereskedelmi közlemónyok"-ben tette közzé, mely lap 1893-ban 222 oldal terjedelemben jelent meg ós 3,850 példányban küldetett szét. E lap a muzeumra vonatkozó hivatalos közleményeken és a muzeum kirendeltségeitől érkezett üzleti jelentéseken kivül közzé tett még: Kivonatokat konzulátusaink jolentóseiből, statisztikai tanulmányokat az áruforgalomról, vámügyi intézkedéseket, díjszabási tudnivalókat, kiállítási értesítéseket, a kereskedelemre vonatkozó hazai és külföldi tudnivalókat és végül jelezte a fontosabb bel- ós külföldi árlejtéseket. Az érdekelt körök most már méltatják ezen közléseket és gyakran volt rá eset, hogy a felek az irodától bekivánták az adatokat, melyeket a „Kereskeí delmi Közlemények"-bon a lap szük kerete miatt csak i jelezni lehetett. Az ily képen nyilvánuló érdeklődés folytán ugy találtam, hogy a „Koreskedelmi Közlemények" ut.jín bővebb adatokat kellene az üzletvilág tudomására juttatni és ezen lap utján értékesíteni lehetne a konzulátusi jelentésekben foglalt hasznos tudnivalókat is. Intézkedtem tehát, hogy a tudakozó iroda a konzuli jelentéseket a jövőben lehető rendszerességgel dolgozza föl, mi czólból a lap ezentúl bővített keretben, jobban megválogatott tartalommal fog megjelenni.