Központi Értesítő, 1891 (16. évfolyam, 2. félév)

1891-12-31 / 109. szám

— 118 — nak tenni olyan rendes járatokat, melyek a magyar iparczikkek és egyéb termények bevitelét rendszeresen eszközölnék. Jó piaezot találhatnának Algírban nevezetesen a következő ezikkek : hajlitott bútorok, faedények konyhák és háztartások számára, hajóknak való kétszersült, keményítő burgonyából, puha- és keményfa, olcsó hutor. építési anyagok. Lóvakaró- és iisztitó-kefék. olcsó kaszák és kapák ; bab, borsó, lencse és egyéb hüvelyesek; tokaji és aszuborok, liszt, szesz, (az itteni szeszgyárak zárva vannak) papiros, olcsó üveg, porczellán. aszalt szilva, selmeczi pipák, sajt, paprikás szalonna, ásványvizek. De különösen ki kell emelnem, mint jelentékeny behozatali kereskedés tárgyát képezhető czikket a faszenet. Abban a helyzetben vagyok, hogy előnyös feltételek mellett évi szerződést közvetíthetnék egy helybeli czéggel, mely havonként 150 tonna faszenet venne előleges fizetés mellett, és első kötésre teljes hajórakományt rendelne, szintén készpénzfizetés mellett. Sőt ezt az üzletet — ha az «Adria» némi előzékenységet tanúsítana — tovább is lehetne fejleszteni és havonkint 50—60 vaggon faszenet lehetne eladni. Jelentékeny üzletet lehetne továbbá csinálni téglákban. Közönséges nagyságú, jól égetett, vörös vagy fehér tégla ezre itt most 85 frank = 39' 10 frt. Ha egy magyar téglagyár a közönséges tégla ezrét ezért az árért ide szállíthatja, havonkint több hajórakományt adhatna itt el készpénzfizetés mellett. (955. sz.) Gabonanemüek árverése. A bolgár hivatalos lap aug. 17/ .9-iki száma közli a feltételeket, melyek mellett a bolgár kormány az 1891-iki «tized» révén beszedett gabonanemüek nyilvános árverés utján el fognak adatni. Az árverések szept. 14—17-ig és a pótárverés szept. 21-én fog megtartatni. (953. sz. és D. V. 177.) Mezőgazdasági ezikkek vámmentes bevitele Tunisba. Jeleztük már, hogv a tunisi hivatalos lap julius 2-iki száma a műtrágya behozatala tárgyában rendeletet közölt, mely a kénre, sa'étromra és salétromsavas natronra nézve fennállott beviteli tilalmat megszünteti. A rendelet igy hangzik: «1891. junius 23-iki rendelet. Mi Ali Pasa bey, a tunisi királyság tulajdonosa: Tekintve az 1301-iki (1884-iki) rendelethez mellékelt behozatali vámtarifát; tekintve ezen rendelet intézkedéseit. melyek a salétromsavas nátron, a kén és a salétrom behozatalát Tunisba eltiltják; miután uj kedvezményt óhajtunk adni a mezőgazdaságnak, a talaj javításának és a szőlőbetegségek kezelésének előmozdítása állal; a következő rendeletet bocsátottuk ki: I. czikk A tilalom, mely a salétromos nátron, a kén és a salétrom behozatalát a regensségbe megtiltja, meg van szüntetve. 2. czikk. Az alábbi organicus és chemiai ezikkek, ha talajjavításra, vagy szőlő betegségek kezelésére vannak szánva, vámmentesen hozhatók be a regensségbe és pedig : guanók, foszfátok és szuperfoszfátok, csontliszt, foszfátgipsz, szarutrágya, haltrágya, ásványi foszfát, szárított vér, pörkölt bőrök, kénsavas ammoniak, kénsavas káli, kénsavas vas, légenysavas káli. légenysavas nátron, összetett vegyitrágya, sublimált kén, kénpor, kénsavas réz, nicotin, bordeauxi keverék, eau céleste, rézammoniak, kénsav, ammoniak és végül a szőlőbetegségek ellen használt porok és folyadékok. 3. czikk. A miniszterelnök és a pénzügyigazgatók megbízatnak a jelen rendelet végrehajtásával. Kelt 1891. junius 24-én.» Egy másik rendelet, mely 1890. junius 28-án kelt, hivatkozik az 1885. augusztus 12-iki rendeletre, mely a gazdasági eszközök és gépek vámmentes behozatalát rendelte el és arra utal, hogy ezen rendelet fentartása és kiegészítése szükségesnek mutatkozván : ehhez képest kimondatik, hogy 1891. szeptember 17-ikétől kezdve a behozatali vámmentesség kiterjesztetik még a következő eszközökre és gépekre: indazuzó ; állatoknak való vas- vagy fakerítések ; víz- és trágyáié hordók, eketengelyek, költőketreczek, baromfihizlaló készülékek; lepároló készülékek ; borszivattyuk kézi- vagy gőzerőre és ezek kellékei ; szüretelő kosarak és puttonyok, metszőollók, szénkénegező gépek, hordókhoz való csapok, szellentyük és lopók ; kályhák; nagy hordókhoz és kádakhoz való csapóajtók ; hordógőzölők, bor- és olajszűrők, pasteurisateurok, hydraulicus kosok, bordeauxi fúvók, sorvetők, ekerészek; ásókhoz, kapákhoz, gereblyékhez és kaszákhoz való nyelek; vaslemezek és faabroncsok hordókhoz és végül a vámmentesen behozható készülékekhez és eszközökhöz való tartalékrészek. A törökországi üvegipar néhány év óta olyan lendületet vesz, hogy nagy mérvben érdemli meg figyelmünket. A kereskedelmi minisztérium a napokban erre vonatkozólag érdekes jelentést vett, m lynek szerzője dr. Frasch Frigyes, cs. és kir. konzuli növendék Konstantinápolyban, részletesen ecseteli a Pasa-Bagcsé-ben (Konstantinápoly közelében) alapított üveggyár sikereit. A jelentésből, melyet az érdeklettek a Tudakozó Irodában megolvashatnak, itt a következőket említjük fel: A monarchia üvegiparának piaczát már évek óta csökkenti a német és belga ezikkek versenye. Most ujabb versenytársa támadt a Bosporus ázsiai partján, Pasa-Bagcseben : ez az üveggyár, melyet a Modiano Levy és Társa czég 18^5-ben alapított (osztrák munkások segítségével) és amely egy év óta vagyonosabb tulajdonosok kezébe ment át és veszélyes versenytárssá nőtte ki magát. A gyár főleg beiteres üvegeket állit elő: lámpaüvegeket,.üvegeket, poharakat, serlegeket, nargliilékat, lámpaernyőket, gyógyszertári üvegcséket és színes üveget. Mintegy 200 styriai és 100 belföldi munkást foglalkoztat. A szenet Anatoliából, a homokot Németországból, Belgiumból és Francziaországból, a szódát Angliából, a hamuzsirt Ausztriából, a tűzálló téglákhoz való agyagot és az olvasztó tégelyeket Németországból veszi. A gyárban előállított lámpaüvegek erősen versenyeznek a styriai gyártmányokkal és sok kereskedő, aki eddig Ausztriában vásárolt, most Pasa-Bagcséban fedezi a szükségletét. A török gyár ugyanis Konstantinápolyba állítva, ép oly áron adja a gyártmányait, mint az osztrák czégek a gyárban átvetteket, ugy, hogy a török gyártmány annyival olcsóbb az osztráknál, amennyit a vám és a szállítás tesz ki; igaz, hogy rosszabb is, hogy a közönséges lámpaüvegek könynyen törnek, mert a hűtésnél helytelen eljárást követnek. De a konstantinápolyi vevő ezzel nem igen törődik; ő csak az olcsóságra néz. Emellett a török gyártmány védjegye is nagyon hasonlít az osztrákéhoz, ami szintén nagy mértékben könnyíti a versenyt. Opál-üvegből való lámpaernyőket a stambuli kereskedők túlnyomó mérvben Pasa-Bagcséból vesznek. A többi belteres üvegárukból jobbára már csak az olcsó, díszített áru jön Ausztriából. Csiszolt belteres üveget már csak keveset hoznak Csehországból. A kedvező szállitási viszonyok folytán a legújabb Időben Magyarországból jelentékeny menynyiségü csiszolt belteres üvegárukat importáltak, nevezetesen palaczkokat, poharakat, serlegeket, narghilékat és ezt a magyar kivitelt, mely most kezd fejlődni, komolyan fenyegeti a pasa-bage.sei gyár versenye. A török gyár havonkint állítólag 500,000 lámpaüveget állit elő ; hogy mennyit termel egyéb belteres árukból, azt nem lehetett megtudni; a jelentés csak annyit emlit fel, hogy a folyvást üzemben levő két nagy kemencze közül az egyiket lámpaüvegek előállítására, a másikat egyéb ezikkek gyártására használják. A gyártmányok egy harmada Konstantinápolyban marad, másik két harmada pedig vidékre küldedik. Bulgáriába a gyár nem exportál, mert ott a magyar gyártmányokkal nem bir versenyezni. Nagy előnye a török gyárnak, hogy a homokot és a szenet vizén kapja, mig pl. a cseh és morva gyárak a homokot vasúton kapják Szászországból és igy a termelési helyen fizetett ár ötszörösét hatszorosát fizetik a homokért ; a gyártmányokat a gyár vízen küldi szét és emellett a munkabérek is részben jóval olcsóbbak mint Ausztriában. Még súlyosabbá válhatik az osztrák gyártmány helyzete, ha a „csiszolt és díszített belteres üvegek'' egyforma vámmal sújtatnak. Ebben az esetben az osztrák díszített üvegáru, mely a súlyhoz képest jóval csekélyebb értéket képvisel, mint a csiszolt áru, egészen leszorulna a török piaczokról, mig a franczia csiszolt üveg megbírná a vámot. Ha a pasabagcsei gyár szakértelemmel és becsületesen vezettetik, akkor az osztrák üvegipar, mely az előző években dominálla a török piaezokat, sok tért veszíthet, annyival is inkább, mert a török gyárban osztrákok dolgoznak, akik képesek lesznek körülbelül olyan minőségű árukat gyártani, mint a cseh gyárak. A legelőkelőbb konstantinápolyi üvegárukereskedő, aki eddig Bécsből hozatta a finomabb árukat, most már Pasa-Bagcséban rendel lámpaüvegeket, melyeket ott a bécsi gyártmány fele áráért kaphat. A török gyár igazgatóságának ugy látszik az a szándéka, hogy megfelelő vámvédelem esetén a lámpaüvegek kevéssé jövedelmező gyártását beszünteti és csiszolt, díszített, esetleg sajtolt üvegáruk előállitására fogja a fősúlyt fektetni. Ebben az esetben az osztrák gyárak importja finom díszítésű árukra (amelyeknek ma még kevés kelete van a török birodalomban), finom lámpaárukra és jobb minőségű sajtolt üvegárukra fog szorítkozni. A magyar gyárak készítményei pedig — a jelentés szerzője szerint — egyáltalán nem lesznek képesek versenyezni a török iparral, ha ez hathatósabb vámvédelemben fog részesülni. Ilyen viszonyok közt az osztrák és a magyar iparnak fokozott erővel kell dolgoznia. A török vásárlók pl. panaszkodnak, hogy gyáraink az árakat ..loco gyár" számítják ki, ugy, hogy a török vevőnek a vasúti szállításnak előtte ismeretlen tételeit kell számításba vennie, ugy, hogy már emiatt is szívesen fordul franczia gyárakhoz, melyek az árakat ,,1'ranco Marseille" számítják. A pasa-bagcsei gyár meg éppen „franco Konstantinápoly" szállítja a czikket, ugy. hogy a vevő nem károsodik a szállítás közben történő törések által. Végül kiemelendő, hogy a sajtolt üveggel több eredményt remélhetnek a török piaezokon az oda közelebb eső gyárak, mert föltehető, hogy a sajtolt üvegáruk előállítása a pasa-bagcsei gyárban mégis csak több nehézségbe fog ütközni, mint a belteres üvegáruk gyártása. Budapest. Légrády testvérek.