Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A szervezet mint gépi modell
bítson, úgy e feladatnak jóval vékonyabb és gyengébb izomállomány is megfelelne. A valóságban a szívizom olyan felépítésű, hogy több liter folyadékot tarthat mozgásban. Harvey okoskodása csupán egyetlen ponton hagyta el a megfigyelhető tények talaját. Nem láthatta, mert szabad szemmel lehetetlen látni, hogy miként mennek át az elvékonyodó, majd nem látható artériák a visszafelé tartó vénákba, amelyek kezdetben szintén rendkívül keskenyek, fokozatosan szélesedők. Az érhálózatnak ezt a szakaszát csak később, mikroszkóp segítségével sikerülhetett felfedezni. A vérkeringés tanának fogadtatása szakmai körökben először általában heves és elutasító volt. A féltékeny és elfogult tudós kollégák egy része sértőn és személyeskedőn viselkedett. Ezekre az Írásokra, egy kivétellel, Harvey egyáltalában nem válaszolt. Nem is volt szükséges. Érveinek bizonyító ereje rövidesen mellé állította az értelmesen gondolkodók többségét. Ezek között tekintélyes természettudósok, filozófusok, uralkodók is voltak. Egyébként Harvey a keveset beszélő és vitatkozó, igen fegyelmezett emberek közé tartozott. Senkitől és semmitől nem hagyta magát zavartatni. Az angol polgárháború viszontagságai közepette is szorgalmasan végezte munkáját. Több ütközetben életveszélyben volt. Egy alkalommal a közelben lecsapódó ágyúgolyó szelétől a földre esett, és megütötte a fejét. Amikor a segítségére siettek, észrevették, hogy a saját pulzusát számolja. Ebben a helyzetben is megfigyelést gyűjtött. Öregkorában sokat foglalkozott a magzati fejlődéssel, e folyamat törvényszerűségeit kereste. Könyvet írt erről, de olyan jelentőségű felfedezést, mint a vérkeringés témakörében, többé nem tett. Tőle származik azonban az a később sokat idézett megállapítás, hogy minden élőlény petéből származik. Harvey 1657-ben halt meg. Sem a iatrokémiai, sem a iatrofizikai felfedezések nem hoztak, nem hozhattak gyökeres fordulatot a korabeli orvoslás gyakorlatában. Az például, hogy valaki többet tudott a gyomornedv kémiájáról, mint az * ógörög orvosok - akik előtt ez teljesen ismeretlen volt még nem jelentette azt, hogy hatásosabban tudta volna gyógyítani a gyomorbetegeket, mint ókori elődei. Ehhez még sok további ismeretre volt szükség.
