Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A szervezet mint gépi modell

Vérátömlesztés a 17. században. Néhány esetben az őrjöngő betegnek bárányvért adtak, hogy a szelíd állat testnedve megváltoztassa magatartását A vérkeringés felfedezése nyomán egyesekben fel­vetődött a vérátömlesztés gondolata. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a vénába adott anyagok az egész szervezet­be eljutnak. E beavatkozást legtöbbször a vérsze­génység gyógyítására javasolták. De előfordultak más furcsa indokolások is. Néhány esetben például a nyugtalan vagy őrjöngő betegnek bárányvért adtak, hogy a szelídnek tartott állat testnedve megváltoztas­sa magatartását. Érthető, hogy ezek a próbálkozások akkoriban csúful, nemegyszer halállal végződtek. A vércsopor­tokról még senki sem tudott. Az eredményt nem lehe­tett előre látni, akár emberi, akár állati vérrel próbál­koztak. A tragikus tapasztalatok hamarosan kijózaní­tották a kísérletezőket. Bár a későbbi évszázadokban időről időre olvashatunk vérátömlesztésről. Az orvostudományban gyakran előfordult, hogy a nagy anatómiai és élettani felfedezéseket csak lassan, esetleg több évszázados késéssel követik a gyakorlat­ban is hasznosítható eredmények. Azok az óriáslépé­sek, amelyeket ebben a fejezetben mutattunk be, el­sőként az orvoselméleti ismereteket gazdagították, és csak jóval később hasznosodtak közvetlenül a bete­gek javára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom