Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A szervezet mint gépi modell

visszatért hazájába. Előbb Londonban folytatott kórházi gyakorlatot. Később sikeres orvosként egyre magasabb társadalmi körökbe jutott. Hosszú évekig a királyi családot is szolgálta. Ellentétben Vesaliusszal, aki hasonló környezetben és megbízatással megterhelve eltávolodott a tudományos kutatásoktól, Harvey az uralkodó támogatásával viszonylag sok időt tölthetett azzal, hogy a vérmozgási tanulmányozza.

Az ötletet ehhez még Padovában kapta. Ottani tanárai közül többen is foglalkoztak akkoriban a vénák szerkezetével. Megállapították, hogy a tágasabb vénákban helyenként billentyűk találhatók, amelyek úgy vannak felépítve, hogy a vért csupán egy irányba, mégpedig a szív felé terelik, a visszafolyást pedig akadályozzák. Ez bizony érdekes és fontos adat volt. Nem állt összhangban a galénoszi elképzeléssel, hogy a vér a visszerekben oda-vissza mozog.

Az anatómusok ezen a ponton megálltak, Harvey vizsgálódásainak viszont ez lett a kiindulópontja. Őt az anatómiából nem az egyszerű leírás érdekelte, hanem az adatokból következtethető működés, a funkció, mindenekelőtt a szív mozgása. Közvetlen észleléssel ezt alig lehetett követni. Egy helyen ezt írta: „A feladatot olyan merésznek, nehézségekben bővelkedőnek találtam, hogy hajlamos voltam hinni: a szív mozgását csak az Isten értheti meg.”

A nehézség mindenekelőtt abban rejlett, hogy a szív összehúzódása és ellazulása igen gyorsan, egy másodpercnél rövidebb idő alatt lezajlik, ezalatt nehéz valamit megfigyelni. Harvey azonban idővel egyre nagyobb gyakorlatot szerzett. Sok esztendőn át

Harvey bizonyító kísérlete a vérkeringés igazolására