Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A szervezet mint gépi modell

gyűjtötte megfigyeléseit, mintegy 80 állatfaj vérmozgását tanulmányozta. Részt vehetett a királyi vadászatokon, boncolhatta az elejtett, de még élő állatokat. Észlelhette, mint lassúbbodik és áll meg a szívműködésük.

Nagyon érdekelték a vérmozgás mennyiségi viszonyai. Megállapította, hogy a szív által egy óra alatt kilövellt vér tömege a testsúlynak kb. háromszorosa. Felvetette a kérdést: hová kerül ez a sok vér? Ha úgy volna, ahogyan Galénosz tanította, hogy a test szöveteibe, akkor ezek a szövetek rövid időn belül szétrepednének. De hogyan is termelődhet ilyen rövid idő alatt ekkora mennyiségű vér a táplálékból? Mindez képtelenség. Egyetlen helytálló magyarázat lehet csupán: a szívből kilökődő vér az ütőereken keresztül indul el, majd a vénás hálózaton át visszatér. Ugyanazon vérmennyiség kering a szervezetben.

E logikus feltevés alátámasztására számos bizonyítékot sorolt fel az 1628-ban megjelent De motu cordis (A szív mozgásáról) című könyvében, amiben megfigyeléseit összegezte. Felhozta a fent említett számításokat. Hivatkozott a vénabillentyűk szerkezetére. Munkájában ábrázolt egy egyszerű, mindenki által megismételhető kísérletet. Ha valaki az alkaron lévő egyik kidudorodó vénabillentyűjét lenyomja, majd a

Vérvétel a 17. században