Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Az orvostudomány ébredése

sősorban anatómusként ismeri az utókor. Leírta az agyhártyát, a 4. agykamrát, ő adta a vékonybél felső szakaszának a ma is élő duodenum nevet. Tanulmányozta a nemi szervek szerkezetét.

Erazisztratosz a legelsők között kutatta a vérmozgás élettanát. Feltételezte, hogy a vivőerek (vénák) és az ütőerek (artériák) között szabad szemmel nem látható, vékony összeköttetések léteznek, amelyek normális körülmények között el vannak záródva, de ha az ütőér megsérül, akkor megnyílnak, és a vénákban lévő vér ily módon az artériákba kerül. Ez így nem igaz. Erazisztratosz abban is tévedett, hogy az artériák nem tartalmaznak vért, csupán levegőt. De az ütőerek és a visszerek közötti kapcsolat roppant fontos kérdése ezzel felvetődött és további vizsgálódásokra serkentett. Erazisztratosz érdemei közé tartozik még, hogy megkülönböztetett érző és mozgató idegpályákat. Tanulmányozta az emésztési folyamatokat.

Megjelentek tehát az első anatómusok és az élettanászok, akik a szervezet működését már kísérletekkel is igyekeztek feltárni. A boncolásokat és a kísérleteket főként állatokon végezték. Emellett esetenként ember, jórészt kivégzett bűnöző boncolására is sor került. Vannak adatok, amelyek szerint halálraítélteket elevenen felboncoltak, ez a kegyetlen módszer az élettani viszonyok jobb megismerését segítette elő.

E termékeny és élénk tudományos élet Alexandriában csupán néhány évtizedig tartott. Ezután kedve-Antik római vízvezetékrendszer.

A római városok vízellátása, csatornázása, általában a higiéné magas szinten állt

21