Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A nagy hatású gyógyszerek megjelenése

jal eteti őket, úgy igen hamar megszűnik a vérsze­génységük, vörösvérsejtjeik gyorsan regenerálódnak. E megfigyeléseit a szaksajtóban közölte. Évekkel ké­sőbb George Richards Minot (1885-1950) és William Parry Murphy (1892-) amerikai orvosok e közlemény alapján megpróbálták egy vészes vérszegénységben szenvedő betegüket májétrenddel gyógyítani. Ez sike­rült is! A beteg vérképe gyorsan javult, gyakorlatilag visszanyerte egészségét. A felfedezés nyomán az új kezelési mód gyorsan elterjedt. Igaz, keserves dolog volt a szükséges napi egykilónyi nyers májat elfogyasztani, de az élet meg­mentéséért a betegek ezt az áldozatot is meghozták. Hamarosan kedvezőbben alakult a helyzet, mert ké­szítettek izomba fecskendezhető májkivonatot is. Ezeket az eredményeket tetőzte be а В—12, a tiszta hatóanyag előállítása. Most már az is tisztázódott, milyen szerepet játszik ez a vitamin a vérképződés élettani folyamatában. A modern gyógyszerek felfedezésének bemutatása­kor csupán néhány kiemelt, életmentő készítménnyel foglalkoztunk. Nem szóltunk a sokféle kitűnő fájda­lom-, lázcsillapító, nyugtató, szíverősítő és egyéb ha­tású gyógyszerről. Végérvényesen elmúlt az az évszá­zadokig tartó időszak, amikor az orvosnak és a beteg­nek be kellett érnie csupán tüneti terápiával. Számos, régebben befolyásolhatatlan, súlyos betegséget tu­dunk már meggyógyítani, vagy legalábbis képesek vagyunk a páciens számára hosszú, panaszmentes éveket biztosítani. Ehhez persze mindig az orvos és a beteg együttműködése szükséges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom