Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A nagy hatású gyógyszerek megjelenése
A diftériaoltásokat gyógyító céllal először egy berlini gyermekkórházban alkalmazták, kitűnő eredménnyel lettel kezelt. Ez a próbálkozás eleinte semmi sikerrel sem biztatta, kísérleti állatai kivétel nélkül kimúltak a diftéria típusos tüneteiben. Aztán egy szép napon végre néhány tengerimalac kiállta a betegséget, a jódkészítmény megvédte a pusztulástól. Tüzetesen megvizsgálva e gyógyulások körülményeit, Behring megállapította, hogy a jódkészítmény nem azáltal hatott, hogy a baktériumokat megölte, hanem mert a baktériumok által termelt mérget megkötötte. Azt, hogy egyes baktériumok anyagcseréjének termékeként méreg keletkezik, és ez okoz betegséget, már Behring vizsgálatai előtt más kutatók is megállapították. Leírták, hogy a diftéria bacilusát csak a betegek torkában lehet megtalálni, ott sem mindig nagy mennyiségben, miközben a súlyos tünetek arra vallanak, hogy az egész szervezet meg van támadva. A francia Émile Roux (1853-1933), Pasteur legkiválóbb munkatársa a diftéria olyan táptalajszúrletét állította elő, amely nem tartalmazott kórokozó baktériumot, de mégis betegséget okozott. Ezek után bebizonyosodott, létezik baktériumméreg (toxin), ami önmagában kórokozó. Behring mindezek ismeretében mutatta ki, hogy az általa alkalmazott jódtartalmú vegyület valamiképpen gyengíti a toxin hatását. További kísérleteiben kidolgozta, hogyan lehet a jóddal gyengített kóroko-140
