Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A nagy hatású gyógyszerek megjelenése
zó-tenyészettel úgy megfertőznie a kísérleti állatokat, hogy ne pusztuljanak bele, de a betegségből felgyógyulva védettek legyenek az újabb fertőzéssel szemben. Behring tehát ilyenformán aktív oltást végzett, új módszerrel. Az igazi nagy felfedezés azonban ezután következett. Behring a diftéria ellen védetté vált kísérleti állat vérsavójával, szérumával meg tudta gyógyítani a diftériával megfertőzött - enélkül biztos pusztulásra ítélt - tengerimalacokat. Felfedezte az úgynevezett passzív oltási módszert, aminek az a lényege, hogy az erre a célra megfertőzött állatban mesterségesen védősavói állítanak elő, amelyet azután a betegek szervezetébe fecskendezve, gyógyításra alkalmaznak. Az is kiderült, hogy eltérő fajú állatok vérsavója is megfelel erre a célra. A birkában termelt védősavóval például sikerült megvédeni a tengerimalacot a diftéria halálos adagú mérgével szemben. A birka védősavóját már elegendő mennyiségben lehetett előállitani ahhoz, hogy emberi gyógyításra is kipróbálhassák. A diftéria a múlt század második felében Európa-szerte szedte áldozatait, főként a kisgyermekek között. Az új gyógymód bevezetésére először egy berlini gyermekkórházban került sor 1891- ben. A védősavóoltás eredménye kitűnő volt, a következő három éven belül világszerte mintegy húszezer beteget gyógyítottak meg vele. Az ipari jellegű szérumtermelésre még megfelelőbb lósavó készítési technológiáját Roux dolgozta ki. Ezeknek az oltásoknak a nyomán a diftériabetegek halálozása a felére csökkent. Meg kell azonban jegyezni, hogy sem Behring, sem Roux nem tették meg, hogy a beteg gyermekek gyógyításakor bizonyos számú beteget kontrollcsoportként kezeletlenül hagytak volna, noha a gyógyeljárás pontos statisztikai értékeléséhez erre lett volna szükség. A kiváló tudósok orvosi lelkiismerete azonban ezt nem engedte meg. A diftéria-védősavóval egy időben fedezték fel a tetanusz passzív oltásának módszerét is. A védősavó-kezelésekkel kapcsolatban az idők folyamán kiderült egy dolog, amit a felfedezések első éveiben még nem tudtak. A szérum beadása után némelykor kiütések, vérkeringési zavarok, rossz közérzet, ájulás, fulladásos rosszullét jelentkezett. Ilyesmi általában a savó ismételt adásakor fordult elő. Történt néhány haláleset is. E tapasztalatokból jöttek rá Diftéria-vérsavó termelése
