Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A nagy hatású gyógyszerek megjelenése

gas áron értékesítették, többen hamisították is. Szaporította a nehézségeket, hogy a perui termőfának több faja is előfordul, és ezek gyógyhatása nem egyformán jó. Idővel ez is tisztázódott, és a kinin elfoglalta méltó helyét gyógyszerkincsünkben, mint a malária első hatásos ellenszere.

A baktériumok kórokozó szerepének felfedezése után kézenfekvőén adódott az a gondolat, hogy ezeket a kártékony élőlényeket a szervezetben kellene elpusztítani. Ismerték a fertőtlenitésre bevált vegyszereket. Csakhogy jóval nehezebb például a légutakat fertőtleníteni, mint egy tárgyat. A baktériumokra ható anyagok többnyire tönkreteszik a test szöveteit is. Az orvosok sok keserű tapasztalatot szereztek ezen a téren. A múlt század 70-80-as éveiben sokan próbálkoztak a különböző eredetű torok- és tüdőgyulladás gyógyításakor karbolsavas, ammóniákos, szublimát és más erős vegyhatású anyagok ecsetelésével, belélegeztetésével. A betegek köhögtek, fuldokoltak, olykor vegyi mérgezést is kaptak, de bizony nemigen gyógyultak. Mindebből napjainkra csak a gargalizálás maradt a megfelelően hígított és az egészséget nem veszélyeztető szerekkel.

Kémiai szereket baktériumölő célzattal nemcsak külsőleg alkalmaztak. Sokan az izomba injekcióztak anyagokat, amelyektől gyógyhatást reméltek. így tett a német Emil Behring (1854-1917) is, aki diftériával fertőzött tengerimalacokat jód-triklorid nevű vegyü-139

Behring laboratóriumi munka közben