Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
Az orvosi művészet kezdete
Az orvostudomány fejlődése szempontjából ez igen lényeges volt. A vándorló orvosok ilyenformán nemcsak a különböző természetfilozófiai iskolák székhelyeivel kerültek közvetlen kapcsolatba, hanem tapasztalatot szerezhettek egy-egy vidék földrajzi, éghajlati adottságairól is. Sokféle népet ismertek meg, jellegzetes életviszonyaikat, ruházkodásukat, étrendjüket. Mindez összefüggött egy-egy városállam egészségügyi helyzetével, bizonyos betegségek előfordulásával vagy hiányával. A vándorló görög orvos tehát, kilépve az aszklépionok zártságából, a természeti és a társadalmi valóság sokszínű világával került kapcsolatba. Mindinkább felismerte a külső környezet és az emberi egészség közötti mély összefüggést. Belépett az otthonokba, melyek oly sokat elárulnak gazdájuk származásáról, egyéniségéről, foglalatosságairól. így még sokkal jobban tájékozódhatott az adott betegség természetéről és kilátásairól. A ránk maradt írások tanúsága szerint így élhetett, dolgozhatott Hippokratész is. A tanításait tartalmazó műveket csak több mint száz évvel a mester halála után kezdték összeállítani. A mintegy ötven munkából álló gyűjteménynek - a „corpus hippocraticum”nak - kisebb része származik közvetlenül tőle. A többségét rokonai, tanítványai és később élt szerzők írták. Egyébként sem sok hiteles adatunk maradt Hippokratészről. Vándorlásának útvonalát is alig ismerjük. Feltehetően nemcsak göröglakta területeken járt, hanem idegen népeket is felkeresett. A hagyomány szerint Larissza városában halt meg i. e. 380 körül. Hiteles arcképével, szobrával nem rendelkezünk. A róla szóló kortársi és későbbi feljegyzések kivétel nélkül dicsérik kiemelkedő orvosi művészetét. Az utókor hamarosan a medicina jelképeként tekintette. Próbáljuk műveiből, tanításaiból megérteni, hogy mivel érdemelte ki e roppant tekintélyt! Hippokratész nevéhez fűződik a klasszikus antik nedvkórtan kialakulása, ami közel kétezer évig mélyen befolyásolta az orvosi gondolkodást. Mi volt ennek a lényege? Feltételezték, hogy a test négy „alapnedvből” tevődik össze: a vérből, a nyálkából, a sárga epéből és a „fekete epéből”. Az első háromról tudjuk, hogy micsoda. A „fekete epe” alatt a lépben felhalmozódó sötétvörös színű anyagot érthették. Erről 12
