Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
Változatok a betegségek felismerésére
Az első röntgenfelvételek szívbe. Arra is volt ereje, hogy néhány felvételt készítsen. Az önkísérlet szerencsésen végződött. Forssmann kisebb rosszulléttel megúszta a dolgot. Kevésbé szerencsésen alakult az esemény szakmai fogadtatása. A kísérletről szóló közlésnek nem volt érdemi visszhangja, a legtöbben szenzációhajhászásnak minősítették. A szív katéterezésének nem tulajdonítottak tudományos jelentőséget. Sajnos az elutasítók közé tartozott Ferdinand Sauerbruch, a kor igen tekintélyes berlini sebészprofesszora is, akinek a véleménye sokat nyomott a latban. A szívkatéterezés jelentőségét a modern szívsebészetben egyébként akkor maga Forssmann sem fogta fel. Ő ezzel a technikával elsősorban a vérkeringés élet- és kortanának előmozdítását kívánta elérni. Egyelőre azonban ebből sem lett semmi. A kedvezőtlen szakmai fogadtatás, a feltűnősködés vádja lehetetlenné tette a felfedező további tudományos munkásságát. Örült, hogy egyáltalán kórházi urológusként dolgozhatott tovább. Aztán jött a második világháború, a katonaorvosi frontszolgálat, a hadifogság, majd a háború utáni évek nyomora. Forssmann nem is sejtette, hogy ezalatt a front túlsó oldalán tovább fejlődik az a tudományos téma, aminek az alapjait a szívkatéterezés vetette meg. Amerikai kutatólaboratóriumban angol és francia tudósok kidolgozták azokat a vérkémiai és vérgáz-meghatározási módszereket, amelyekkel megállapítható a szívüreg vérének összetétele. Ezekből az adatokból következtetni lehet a szívérfejlődési rendellenességekre. E különlegesen pontos diagnosztika tette lehetővé a modern szivsebészet kidolgozását. A történet vége Forssmann szempontjából igen kedvezően alakult. A témával foglalkozó vezető szakemberek elismerték úttörő érdemét a szívkatéterezés technikájában. Forssmann 1956-ban két tudóstársával együtt vehette át a megérdemelt orvosi Nobeldíjat. A diagnosztikai fejlődés útján kiemelkedő jelentőségű állomás volt a röntgensugarak felfedezése. A fizikus Wilhelm Conrad Röntgen (1845-1923) 1895 no- * í vemberében a katódsugarakat tanulmányozta a laboratóriumban, amikor azt észlelte, hogy a vastag fekete papírral beburkolt készülék közelében levő kristályok viliódzni kezdenek a sugárzás hatására. Értetle-
