Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Változatok a betegségek felismerésére

nül állt a jelenséggel szemben, majd néhány hétig behatóan elmélyedt annak tanulmányozásában. Különböző anyagokat helyezett el a sugárzás útjába, és megállapította, hogy a sugarak szinte mindenen áthatolnak, csupán a vastag fémlemezek akadályozzák meg tovahaladásukat. Amikor a saját kezét dugta a lámpa és a fluoreszkáló ernyő közé, megjelent az ernyőn csontjainak az árnyéka. Ezután az ernyőt fényképezőlemezzel helyettesítette, és a lemezen rögzítette csontjainak körvonalait. Ez már kézzelfoghatóan bizonyította, hogy nem káprázat, amit tapasztalt.

Röntgen tömören összefoglalta észleléseit az általa X-sugárzásnak nevezett jelenségről. Leírta, hogyan hatol át a különböző anyagokon, ismertette megfigyeléseit és feltevéseit e sugárzás tulajdonságairól. 1896. december végén már sor került a korszakalkotó felfedezés beszámolójára, amit az orvostársadalom nagy érdeklődéssel fogadott. Már a következő esztendőben kidolgozták a módszer gyakorlati alkalmazását. Megalakult a szakma művelésére egyesült társaság, szakfolyóirat indult, intézetek sora létesült.

Az orvosi röntgenezés területe kezdetben a csontdiagnosztika volt. Érthető, hiszen a törések és a ficamok mindennapos eseteinek ellátásában roppant segítséget nyújtott a röntgenvizsgálat.

Egyidejűleg megismerték a szív, a nagyerek röntgenképének normális és kóros adatait is. E fontos szervek gyakori betegségeinek felismerésében is rengeteget segített az új módszer.

Bonyolultabb és különleges ismereteket követelt az üreges szervek, főként a hasüreg röntgenezése. Ahhoz ugyanis, hogy ezek láthatóvá váljanak, előbb sugárfogó anyaggal kellett őket feltölteni. A gyomor röntgenezéséhez bizmut- és báriumtartalmú kását használtak, amit a páciensnek a vizsgálat során le kellett nyelnie.

Az epehólyag röntgenezéséhez olyan jódtartalmú sugárfogó anyagot állítottak elő, ami a vénába fecskendezve vagy lenyeletve a májon át az epével választódik ki. Ugyancsak megfelelő festékanyagot találtak fel a vesék, a húgyvezeték és -hólyag diagnosztikai átvilágítására. Kidolgozták az érhálózat röntgenfelvételéhez alkalmas technikát. A koponya átvilágítása előtt az agykamrákba levegőt fúvattak, ez volt az úgynevezett ventrikulográfia.

Mindazok, akik e diagnosztikai eljárásokat kidol-Conrad Röntgen