Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Az orvosi művészet kezdete

A vizet, a tüzet, az iszapot egyaránt megtették a létezés ősforrásának. E durván egyszerűsítő, naiv spekulációk a természet keletkezéséről mai szemmel nézve persze gyermekesnek tűnnek. Nagy érdemük abban áll, hogy nincs bennük semmilyen csodás elem, az anyag mozgásának törvényszerűségéből indulnak ki.

A szicíliai Empedoklész, az időszámítás előtti 5. században élt filozófus orvos azt tanította, hogy a világ és élőlényei négy alapelem: a víz, a tűz, a föld és a levegő keveredéséből jönnek létre. Ez az elmélet erősen hatott a klasszikus antik nedvkórtan kialakulására.

A koszi Aszklépiosz rekonstruált képe, ahol Hippokratész orvosi tanulmányait megkezdte

HIPPOKRATÉSZ, AZ ORVOSLÁS ATYJA

Hippokratész az Égei-tenger Kosz nevű szigetén született, feltehetően i. e. 460 körül. Ezen a szigeten gyógyító templom működött. Hippokratész ősei több nemzedéken keresztül orvoslással foglalkoztak. Ebben a környezetben sajátította el a medicina alapjait, itt kezdte el azt gyakorolni, majd oktatni.

Idővel azonban felismerte a templomi gyógyítás fogyatékosságait, korlátáit. Hippokratész nem maradt meg szülőhelyén, nem állt be Aszklépiosz ottani papjai közé. Elhagyta a szigetet, és vándorló orvosként tevékenykedett. A görög államok területén akkoriban többen is folytatták igy mesterségüket. Járták a városokat, itt-ott rövidebb-hosszabb időre megtelepedtek, olykor orvosi állásokat is betöltötték.