Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Harc a fertőző betegségek ellen

Koch munka közben

1882-ben Koch világraszóló felfedezést tett: azonosította a gümőkór bacilusät. A felfedezés egyik alapfeltétele a megfelelő festési technika volt. Ez azért okozott különleges nehézséget, mert a kórokozónak saválló burka van, ami miatt kombinált festési módszert kellett alkalmazni. Akadályokba ütközött a megfelelő táptalaj előállítása is. A zselatint nem használhatták, mert az 25 °C-on olvad, és a tuberkulózisbacilus tenyésztésében 30 °C feletti hőmérséklet szükséges. Miután erre a táptalajra beoltották a kórokozót, szokatlanul hosszú ideig kellett várakozniuk az eredményre. Csak két hét után mutatkoztak először az apró szemcsés telepek, amelyekből mintát véve, a típusos kórokozó újból láthatóvá vált.

Ezután került sor a döntő kísérletre, amely a fertőzés módját közvetlenül is igazolta. Az erre a célra készített zárt ketrecben tengerimalacok lélegezték be a kórokozókat tartalmazó befúvatott porlasztóit anyagot. A kisérleti állatok 25 napon belül kivétel nélkül mind elpusztultak tüdőtuberkulózisban.

A felfedezésnek hatalmas tudományos visszhangja támadt, felgyorsultak a baktériumkutatások. A következő években fedezték fel a diftéria, a hastífusz, a tetanusz, a járványos agyhártyagyulladás, az orbánc és még számos betegség kórokozóját. Koch és munkatársai, valamint francia bakteriológusok egymással vetélkedve felkeresték és a helyszínen tanulmányozták Afrika és Ázsia fontosabb járványgócait, Koch

111