Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
Harc a fertőző betegségek ellen
is, hogy az adagolást pontatlanul hajtották végre. Akadtak gazdák, akik oltási hibák miatt egészséges állataikat veszítették el. Idővel azonban a gyártási technológia tökéletesedett, az oltás módszere a sok tapasztalat nyomán kikristályosodott, az eljárás végleg polgárjogot nyert. A nagy tudós ekkor már közel hatvanéves volt, túl egy könnyebb lefolyású agyszélhúdésen, ami után mozgáskorlátozottság maradt vissza. Ebben az állapotában fogott hozzá legnehezebb vállalkozásához, a veszettség oltóanyagának előállításához. E feladat különleges nehézségét az jelentette, hogy a veszettség baktériumát sem a beteg állatok, sem az ember váladékaiban nem lehetett megtalálni. Ma már jól tudjuk, azért nem, mert a kórokozó ebben az esetben vírus, ami az akkor használatos mikroszkópokkal nem volt látható. További nehézséget okozott, hogy a betegséget a fertőzött állat nyálával vagy vérével sem sikerült minden esetben átvinni egy másik állatba. A megoldás abból a helyes feltevésből következett, hogy a láthatatlan kórokozó a központi idegrendszerben tenyészik. Valóban, amikor a veszett állat agyvelejéből vett péppel oltottak, az a legnagyobb hígításokban is fertőzőnek bizonyult. De ez a módszer csak úgy vált be tökéletesen, ha az anyagot közvetlenül az oltandó állat agyába juttatták. Ehhez ki kellett dolgozni egy felületes koponyalékelési technikát, amivel szabaddá tették az agyburkot, de az állat ettől még életben maradt. A betegség kifejlődésére napokig, hetekig kellett várni. Rendkívül nehéz problémát jelentett a láthatatlan kórokozó „megszelídítése” is. Hosszú hónapok teltek el, amíg megtalálták a módszert. A veszettségben elpusztult állatok agyvelejét szárítva sikerült olyan agypéphez jutniuk, aminek az oltásával csupán enyhe lefolyású betegséget idéztek elő. Ezután igazolhatóan teljes védettség maradt vissza. Pasteur tehát a veszettség oltóanyagának birtokában volt, és azon törte a fejét, hogyan is folytassa kísérleteit, amikor a sors drámaian felgyorsította az eseményeket. 1885. július 6-án váratlanul bevittek hozzá egy Josef Meister nevű kilencéves elzászi kisfiút, akit előző napon egy veszett kutya több helyen megharapott. A sérülések olyan súlyosak voltak, hogy a gyermeket megvizsgáló orvosok egyértelműen halálos kimenetelűnek tartották az esetet. A kétség-Pasteur mikroszkópjai
