Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - IV. Fejezet. A munkások önsegélye
302 sége vagy pedig mindinkább a szakmát képviselő szakszervezet között a munkafeltételekre nézve létrejönnek, kollektív szerződéseknek nevezzük. Gyakran tarifaszerződéseknek is nevezik e megállapodásokat, mert legfontosabb pontjuk a munkabérek megállapítása szokott lenni. A kollektív szerződés legelemibb alakja tehát a munkaadó és az üzembeli munkások összességének megállapodása. A szakszervezetek tömörülésével azonban a kollektív szerződések mindinkább az egész szakma munkafeltételeinek megszabására irányulnak. Erősíti ezt az irányzatot azután az, hogy a munkaadók is nagyobb szervezeteket alakítanak és így a munkaadók részéről is az egész szakmát felölelő szervezet lép tárgyalásba a munkafeltételek megállapításánál. Ennek a fejlődésnek az eredménye az lett, hogy a munkaadók és a munkások szervezeteik kölcsönös elismerésének útjára léptek. A központi szervezetek kölcsönös elismerése és ezzel a kollektív szerződések útjának hathatós kidolgozása Dániában már 1899-ben megtörtént. Svédország 1906-ban, Norvégia pedig 1935-ben követte ezt a példát. Hasonló lépések máshol is történtek. Ezzel is bebizonyosodott az, hogy a szakszervezetek nemcsak a gazdasági harc kiéleződését szolgálták, amint az fejlődésük első korszakában látszott, hanem a munkaadók szervezkedésének előidézésével, majd pedig az utóbbiak szervezetei részéről a munkásszervezeteknek egyenlő tárgyaló félként való elismerésével az ipari békének is igen nagy szolgálatot tettek. A kollektív szerződések most már a munkaügyi viszályok szabályszerű módjaként kínálkoztak. A kollektív szerződések a munkások számára a kapitalisztikus munkaviszony legnagyobb hátrányának kiküszöbölését jelentik, mert megszüntetik azt az állapotot, hogy a munkapiacon a munkás munkára való utaltságánál fogva a munkát adó vállalkozóval szemben feltétlenül a gyengébb fél. Viszont a munkaadók számára a kollektív szerződés a kapitalista szervezet nyújtotta legnagyobb előnyt kapcsolja ki, amely a munkaviszony megállapításában az; egyéni munkaszerződések korában egyedúrrá tette a munkaadót. A kollektív szerződések éppen ezért elvi változást jelentenek a munkaviszony alakulásában. Megszüntetik a munkás gyengeségét és letompítják a munkaadó hatalmát. Mindamellett a kollektív szerződések a munkaadóra nézve sem jelentenek hátrányt. A kollektív szerződés ugyanis a közös megállapodásban biztosítja a szerződés tartamára az üzemi békét. A kényszerhelyzeten kívül, amelyet a szakszervezetek megerősödése idézett fel, ez az oka annak, hogy a vállalkozók beletörődtek a kollektív szerződések rendszerébe, amely számukra tehát az ipari béke előnyeit nyújtja. A kollektív szerződések mindinkább a jogrendszerbe beilleszkednek és törvényes szabályozást nyernek.-Míg eleinte a kollektív szerződés jogilag csak tűrt jelenség volt, ma már a kollektív szerződések alkotják a munkajog legfontosabb alkatelemét, A törvényhozás ma már nem elégszik meg azzal, hogy érvényeseknek ismeri el a szerződéseket, hanem létrejöttüket egyenesen előmozdítani igyekszik, sőt utat tört magának a kollektív szerződéseknek ellenkező megállapodásokkal szemben való sértetlensége és egyes esetekben hatósági rendelkezés alapján az egész szakmára való kiterjesztése is. A kollektív szerződés ugyanis az általános jogszabályok értelmében esak azokra a felekre érvényes, amelyek között a szerződés létrejött. így tehát az illető üzem tagjai vagy a szakszervezet tagjai részesülhetnek csak előnyeiben. Egyes törvényhozások már régebben lehetővé tették, hogy a kollektív szerződések érvénye az egész szakmára kiterjesztessék ott, ahol a hatóság felfogása szerint ez kívánatosnak látszik. A további fejlődés folyamán azután szabállyá lesz a kollektív szerződésnek az egész szakmára való kiterjesztése. Gilman, N. P.: Methods of Industrial Peace. Ubers, v. Franke: Wege zum gewerblichen Frieden. Berlin, 1907. — Ausländische Gesetzgebung über Berufsvereine, Einigungs-, Schieds- und Tarifwesen. 18. Sonderheft zum Reichsarbeitsblatt. Berlin, 1918. —Kaskel: Das neue Arbeitsrecht. 4. kiad. 1922. ■— Seidel, R.: Der Kollektivarbeitsvertrag
