Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - IV. Fejezet. A munkások önsegélye
297 fellépés a lényeges. Nagy szerep jut az ellenállási alapokhoz hasonló alapoknak is. Ilyenek a sztrájk letörésére szolgáló alapok. Megpróbálkoztak a sztrájkbiztosítással is, amelynek azonban nehézsége az, hogy az üzem magatartása is idézhet fel sztrájkot és így a költségek viselése szempontjából nehézségek keletkeznek. Egyébként a munkaadók is megalakítják a szakszervezeti tanácshoz hasonló vezérkarukat munkaadók központja címén vagy egyéb alakban. Csúcsegyesületeket szerveznek, amelyek központokban foglalják össze a munkaadókat. A vállalkozói egyesületektől és egyéb érdekképviseletektől a munkaadói egyesületek abban különböznek, hogy harci szervek és egyenesen arra alakulnak, hogy a munkásszervezetekkel a küzdelmet felvegyék. Magyarországon a munkaadói egyesületek kialakulása a XX. század kezdetére esik. Ekkor alakultak a Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete, az Építőiparosok Országos Szövetsége és egyéb munkaadói egyesületek. Később a Munkaadók Központjában egyenesen a munkaküzdelraek számára teremtett szerv alakult, Magyarországra nézve 1. a Magyar Vasművek és Gépgyárak Orsz. Egyesületének jelentéseit. Egyébként; Tänzlet, Ft.: Die deutschen Arbeitgeberverbände 1901—1929. Berlin, 1929. 5. A munkayiszályok tartalma. A munkaadók és munkások közötti küzdelem a dolog természeténél fogva elsősorban jövedelemeloszlási küzdelem, amely a munkabér magasságáért folyik, tehát bérküzdelem. Kiterjed a bérfizetési módokra és a követelt teljesítményekre is, mert mint tudjuk, egyes bérfizetési módozatok a bért a teljesítménnyel kapcsolják össze. A bérküzdelem tehát nemcsak az óra- és akkordbérek emelésére, hanem a bérfizetés módozatainak megállapítására is vonatkozik. Összeütközésekre adhatnak alkalmat továbbá a bérlevonások, az akkordnyomás, vagyis az akkordegység leszállítása stb. A béren kívül természetesen az egyéb munkafeltételek is okot szolgáltathatnak összeütközésekre. így különösen a munkaidő, a munkaszünetek, de egyéb kérdések is, mint p. o. az üzem munkásainak a szakszervezetektől eltiltása. Az utóbbi kérdéshez kapcsolódva mindjobban előtérbe lép a szakszervezetek erősödésével a szervezkedési szabadságért, vagyis a szakszervezetek elismeréséért való küzdelem. A bizalmi férfiak el nem ismerése, a szervezett munkások üldözése és a szakszervezet közbelépésének visszautasítása mindmegannyi ok, amely összeütközések kiindulási pontjává válik. Gyakori okai az összeütközésnek továbbá a munkásmozgalomban résztvevő munkások eltávolítása, művezetőkkel szemben felmerülő panaszok és egyéb oly ütközőpontok, amelyek a munkás és munkaadó közötti érdekellentétből származnak. Minél jobban érzik erejüket a szakszervezetek vagy a munkaadói szervezetek, annál inkább előtérbe lépnek az ú. n. hatalmi kérdések, amidőn a magát erre elég erősnek érző fél azért idézi fel az összeütközést, hogy erejét megmutassa. A munkaviszályok kiindulhatnak magából az üzemből. E tekintetben a munkaadói közegek és a munkások közötti viszonyon sok múlik. Az üzemvezető mérnök és a művezetők fontos tényezői az ipari békének, csakúgy, mint a bizalmi férfiak. Kiindulhatnak azonban a munkaviszályok a szakszervezetből Vagy a munkadói szervezetből is, midőn nem egy üzem különleges viszonyai, hanem általánosabb kérdések szolgáltatják az alapot az összeütközésre. 6. A munkások harci eszközei. A munkásoknak a munkaviszályokban alkalmazott eszközei sokfélék. Legenyhébb közülük az üzem zár alá vétele. Ez abban áll, hogy a szakszervezeti tagok kerülik az üzemet, amely így nehezen kap új munkásokat és bizonyos bénulási folyamatnak van kitéve.
