Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - IV. Fejezet. A munkások önsegélye
miatt való elbocsátását, vagy a munkásoknak a vállalkozó részéről abban való befolyásolását, hogy milyen szakszervezetbe kívánnak belépni. Ezzel a szakszervezetek nemcsak elismert alakulatok lettek, hanem a szervezkedési szabadság alKotmányjogi alátámasztást és védelmet is nyert Brauer, Th.: Die Gewerkschaft als Organ der Volkswirtschaft. Berlin, 1921. — U. a.: Gewerkschaft und Volkswirtschaft. Jena, 1922. — Umbreit: 25 Jahre deutscher Gewerkschaftsbewegung 1890—1915. Berlin, 1915. — Legien: Die deulsche Gewerkschaftsbewegung. Berlin, 1911'. —< Braun: Die Gewerkschaften, ihre Entwicklung und Kämpfe. Nürnberg, 1914. — Hartmann: Fünfzig Jahre deutscher Gewerkvereine (Hirsch— Duncker) 1868—191'8. Jena, 1918. — Deutsch: Geschichte der österreichischen Gewerkschaftsbewegung. Wien, 1908. — Reichmann: Die christlichen Gewerkschaften. Stuttgart» 1907. — Erdmann: Die christliche Arbeiterbewegung in Deutschland. Stuttgart, 1906. — U. a.: Die christlichen Gewerkschaften. Stuttgart, 1914. — Faulhaber: Die Christliche Gewerkschaften. Nürnberg, 1913. — Gasteiger, M.: Die gelben Gewerkschaften. München, 1909. — La liberté syndicate. (Bureau International du Travail.) Geneve, 1926. — Hueck, A. és Kipperdey, #. C.: Lehrbuch des Arbeitsrechts. I. köt. 3—5. kiad. Berlin* 1931. II. köt. 1932. — Kaskel, W..- Arbeitsrecht. 4. kiad. Berlin, 1932. — Perneezky B.: A munka törvénykönyve. Budapest, 1943. 4. A munkaadói egyesületek. A munkaadók sokáig azzal küzdöttek a szakszervezetek ellen, hogy azokat nem ismerték él a munkások jogos érdekképviseletének és nem voltak hajlandók a szakszervezetek vezetőivel tárgyalni. Igyekeztek a munkások felvételénél kikötni azt, hogy nem szabad általában szakszervezetbe vagy legalább bizonyos fajta szakszervezetbe belépniük. Álláspontjuk általában az volt, hogy saját üzemükben a maguk urai és másoknak, főleg pedig a szakszervezeteknek beleszólást az üzembe ne.m engednek. Igyekezetük arra irányult, hogy a követelődző munkásokat a gyárakból kiküszöböljék. Ezért ú. n. feketelistákat vezettek be, vagyis jegyzékek egymással való közlésével lehetetlenné tették azt, hogy ily munkások munkát találjanak. Azzal .is megpróbálkoztak, hogy maguk alakítanak ú. n. békés munkásszervezeteket, amelyek a sztrájk eszközét elvetették. E szervezeteket segélyezték is. Ezek a fent említett sárgaszervezetek. Az egyre gyakrabban ismétlődő sztrájkok ellenszereként fejlődött ki azután a munkáskizárás (lock out),* vagyis a munkások tömeges elbocsátása és az üzem beszüntetése. Ez is csak félrendszabálynak bizonyult addig, amíg a szakmabeli munkaadók nem egységesen alkalmazzák. A kizárás egyébként a munkaadóknak is kárt okoz, mert megakasztja a termelést. Mindezek az eszközök a szakszervezetek elleni küzdelemben mind közelebb hozták egymáshoz a vállalkozókat. Mindjobban belátták, hogy a szakszervezetek oly hatalommá nőtték ki magukat, hogy csak szervezkedéssel tudnak velük megküzdeni. Így keletkeztek a munkaadói egyesületek a munkásmozgaiom ellensúlyozására. Ezek sok tekintetben hasonló eszközökkel élnek, mint a szakszervezetek, amennyiben az egységes fellépésnek szolgálnak és így a szakszervezetekkel a munkaadók egységes eljárását helyezik szembe. Sztrájkok esetére a kölcsönös támogatást veszik kilátásba és a munkáskizárásokat is egységes alapon irányítják. Ezzel a munkások és munkaadók közötti küzdélem új korszakba lépett. A szervezetlen és üzemenként folyó küzdelem helyét a nagy munkaadói szervezetek és szakszervezetek küzdelme foglalta el. A mintegy csapatonként folyt régebbi küzdelmek most már szinte a hadseregek küzdelmeivé lesznek. A küzdelem méretei ezzel növekedtek, de a küzdő erők nagysága; és a veszteségek megnövekedése folytán a küzdelmek némileg ritkulnak, mert most már mindkét oldalon sok forog kockán. így nemcsak a szakszervezetek megerősödése, hanem a munkaadó egyesületek kialakulása is hozzájárul ahhoz, hogy most már mindkét fél mind jobban érzi a harc kockázatos voltát és csak eredményre kilátást nyújtó esetekben szokott ehhez az eszközhöz fordulni. A munkaadói egyesületek a szakszervezetekhez hasonló alapokon és elveken épültek fel. Itt is a szakma a kristályosodási pont és az egységes
