Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - IV. Fejezet. A munkások önsegélye
287 i. Br., 1925. — Klumker, Chr. J.: Jugendämter im Deutschen Reich. München, Ш18. *— Heller, Schiller, Taube: Enzyklopädisches Handbuch des Kinderschutzes und der Jugendfürsorge. Leipzig, 1911. — Hardtrodt—Preller: Die Organe der Sozialpolitik im Deutschen Reiche. Berlin, Ш28.— Gregor: Leitfaden der Fürsorgeerziehung. 1924. — Aschrott, P. F.: Das englische Armenwesen in seiner historischen Entwickelung und in seiner heutigen Gestalt. Leipzig 1886. — U. a.: Die Entwickelung des Armenwesens in England seit dem Jahre 1895. Leipzig, 1898. — Webb S. B.: A szegénység problémája. (Fordítás.) Budapest, 1919. — Kanócz J.: A szegény- és koldusügy rendezése. Budapest^ 1895. — Szálát) M.: A szegényügy. Budapest, 1901. — Szőts A.: Budapest -emberbaráti tan- és nevelőintézeteinek ismertetése. Budapest, 1899. — Ruffy P-: Közigazgatás és szegényügy. Budapest, 1899. — Schuler R.: A hatósági nyílt szegénygondozás Budapesten. Stat. Közlemények. Szerk, Illyefalvi. 75. köt. 1. sz. IV. FEJEZET A munkások önsegélye. 1. A politikai munkásmozgalom. A munkásmozgalom, mint a munkások önsegélyének alaptényezője, a bérmunkásosztály kialakulásának és öntudatra ébresztésének eredménye. Alapja egyrészt az a körülmény, hogy széles néprétegek egyedül munkájuknak mások szolgálatába állításával, tehát bérmunka vállalásával találják meg a szabad kereseti rendszerben életfeltételeiket, másrészről e ténynek és hátrányainak széles rétegekben tudatossá válása. Bérmunkásokat már a kapitalizmust megelőző gazdasági szervezetekben is találunk, mégpedig egyre fokozódó mértékben, de csak a kapitalisztikus magánkereseti rendszernek adja meg a bérmunka a jelleget. Ezért a munkásmozgalomnak csak e rendszer mellett van meg igazi talaja és feltétele is, egyrészt a nagy munkástömegekben, másrészt a demokratikus felfogás terjedésében, amely mindenki számára az emberi jogokat követeli. Nagy befolyást gyakorolt a munkásmozgalom keletkezésére a szocializmus terjedése. Elsősorban növelte a saabadkereseti rendszerrel és a bérmunkássorssal való elégedetlenséget, táplálta továbbá a helyzet megváltoztatására irányuló törekvéseket és ezekben való bizakodást keltett. Sőt már a régi rend megdöntésére irányuló törekvésekben és kitörésekben is megvan a magva a munkásmozgalomnak, mert a fennálló és az alsó osztályok számára kedvezőtlen rend megbontásával kilátásokat nyújtott a fennálló állapotok megváltoztatására. A mai munkásmozgalom keletkezése ezért visszanyúl a régi rend megdöntésére irányuló törekvésekre, amelyekben a forradalmi szellem az alsó osztályokat is helyzetük megjavításával kecsegtette. Csakhamar azonban a negyedik rendnek a munkásságnak — látnia kellett, hogy a rendi társadalmat polgári társadalom váltja fel, amely nem a vagyontalanok helyzetének javítását tűzi céljául. így a francia forradalom és az 1848 körüli forradalmak az elégedetlenség érzetét keltették a munkásokban, amelyet gazdasági helyzetük akkortájt való roszaabbodása táplált. Ügy Angliában, mint Franciaországban a munkások első megmozdulásai forradalmi szellemben folytak. A harmincas évek chartizmusa Angliában és a Babeuf-féle összeesküvés, valamint a Blanqui-féle taktika Franciaországban e szellemen nyugszanak. Angliában azonban a munkásmozgalom gyorsan levetette a forradalmi szellemet. Az egyesülésben rejlő erőnek tisztán gazdasági téren a munkások helyzetének javítása érdekében való kihasználása győzött itt. Eleinte Németországban is Lassalle a fennálló államon belül való politikai küzdelmet jelölte meg a munkásmozgalom céljául. A nyomában meginduló szociáldemokrata pártban ugyan Lassalle halálával Marx eszméi győztek, amelyek a Kommunista Kiáltványban forradalomra hívják fel a munkásságot és az 1891. évi erfurti pro gramm a marxizmus álláspontjára helyez-, kedett, de a szociáldemokrácia parlamenti befolyásának növekedése csak-
