Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - III. Fejezet. Jövedelemeloszlási politika
278 A gazdasági élet konjunkturális körforgása még nehezebb kérdés elé állítja a szociálpolitikát. A konjunktúra és depresszió váltakozása a munkakeresletben nagy egyenlőtlenséget idéz fel. Konjunktúrában a munkanélküliség majdnem eltűnik, sőt esetleg munkáshiány is áll be, míg depresszió idején erős munkanélküliség lép fel. A konjunkturális körforgásnál még nagyobb bajok forrása az exogén válság. Hirtelen összehúzódásokat idéz elő a közgazdaságban, amelyeket még erősen növelhetnek hirtelen struktúrális változások, mint azt a világháború utáni állapotok mutatják. Itt tehát a közgazdaság egész állapotának változázásaiból előálló munkanélküliséggel állunk szemben, amely igen nagy arányokat ölthet. Az Egyesült Államokban 1933 elején 13'5, Németországban 6'2 és Angliában 2 3 millióra becsülték a munkanélküliek számát. A gazdasági élet változásaiból, különösen pedig az exogén válságokból származó munkanélküliség az, amelyet legnehezebben lehet leküzdeni és amely azért is a legveszedelmesebb, mert a legtömegesebben lép fel. Könnyebb a küzdelem a munkanélküliség egy másik oka, a munkapiac szervezetlensége ellen. E tekintetben a munkapiac megszervezése, vagyis a munkaközvetítés tervszerű kiépítése hathatós eszköz. A munkanélküliség végre származhatik egyéni okokból is. Ezek lehetnek betegség és rokkantság, valamint munkakerülés. Az előbbiek ellen a munkásbiztosítás hathatós segítséget nyújt, míg a második nehezen küzdhető le, leginkább neveléssel. Az utóbbi tekintetben egyes társadalmi kezdeményezések egészen szép sikereket értek el. Jó pedagógiai érzéket és kitartást igénylő munka, de kellő módon keresztülvive bem kilátástalan feladat a munkanélkülieket munkára szoktatni. Németországban e tekintetben egyes szép eredményekről számolnak be.1 Egyébként a helyi hatóságok is tehetnek e téren valamit, foglalkoztatási műhelyek létesítésével. Foerster: Die Arbeitslosigkeit und die moderne Wirtschaftsentwicklung. Berlin, 1897,. — Buschmann: Der Kampf um Arbeit. Stuttgart, 1901. — Adler: Die Aufgaben des Staates angesichts der Arbeitslosigkeit. Tübingen, 1894. — Troeltsch: Das Problem der Arbeitslosigkeit. Marburg, 1907. — Beveridge: Unemployment, a Problem of Industry 3. ed. London, '1912. — Löwe: Arbeitslosigkeit und Kriminalität. Leipzig, 1914. — Brauer, Th.: Das Recht auf Arbeit. Jena, 1919. — Ferenczi: Die Arbeitslosigkeit und die internationalen Arbeiterwanderungen. Jena, 1913. — Kumpmann: Die Arbeitslosigkeit und ihre Bekämpfung. Tübingen, 1920. — Lins: Staat und Arbeit. Jena, 1920. — Le probléme du chómage. Bureau International du Travail. Génévé, 1929. 9. A munkaközvetítés. Míg az árupiac a különböző vásárokban, majd pedig aj városok elárusítási üzleteiben bizonyos szervezetet nyer, addig a munkapiac megszervezése sokáig késett. A munkai nem lévén elválasztható az ember személyétől, legfeljebb a rabszolgavásár, vagy a munkát kereső tanulatlan munkásoknak a piacon való összegyűlése hasonlítható az árupiachoz. A munkaadó és a munkás találkozása régebben a munkásoknak egyik gyár kapujától a másik gyáréhoz való járkálás és keresgélés útján történt, vagy pedig a mezőgazdaságban munkástoborzással, t. i. olymódon, hogy külön ezzel foglalkozó vállalkozók szedtek össze a falun munkáscsoportokat és vitték ezeket az uradalmakba, vagy különböző földmunkákhoz. Mindkét rendszer igen tökéletlen. Az első sok időveszteséggel jár és az esetlegességnek igen tág teret enged, a második számos visszaélésnek forrása. Ezekhez a módokhoz különösen a szakértelmet igénylő munkánál az újsághirdetés útján való munkakeresés lépett, amely drága és szintén erősen esetleges. A munkások iránt való növekvő szükséglet korán felkelti az üzleti szellemet és így fejlődik ki az iparszerű munkaközvetítés, vagy állásközvetítés. A munkás és a munkaadó is, hogy egymásra találjanak, igénybe veszik az üzletszerű közvetítőt, akinek azonban nem az a gondja, hogy lehetőleg állandó munkaviszony fejlődjék ki, hanem inkább az, hogy minél több állásváltoztatás következzék be, mert hiszen 6 e változások alkalmával kapja meg 1 V. ö. erre nézve F. Ounasch: Die volkswirtschaftliche Bedeutung der Arbeiterkolonie. Reichsarbeitsblatt. I. Jahrg (Neue Folge.) 1921. 1501—502. old.
