Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - III. Fejezet. Jövedelemeloszlási politika
272 nak igen jelentékeny része, nem kevesebb, mint 402.326 egyén, lakott egyszobás lakásban. A szegényebb lakosság jórészt csak mint albérlő vagy éppen mint ágybérlő tudott elhelyezkedni: 290.466 egyén lakott negyedmagával egy szobában, ami a főváros lakosságának 36%-át tette. Hetedmagával is majdnem 80.000 egyén lakott. Hozzájárul ehhez, kegy az egyszobás lakások, amelyek''a legzsúfoltabbak, 72%-ban udvari lakások voltak tossz szellőzéssel. Ennek egészségügyi jelentőségét csak akkor értjük meg, ba tudjuk, hogy ezen lakásokban a tüdővészhalandóság a kétszerese a háromhelyiséges lakásokbai való ilynemű halálozásoknak. A lakás és a tüdővészhalálozás összefüggését még élesebben domborítja ki az, hogy az V. kerület kültelkén, ahol legnagyobb az átlagos laksűrűség, ez 31/*—4-szeresen felülmúlja e kerület körúton belüli részének vagy a belvárosénak arányszámát.1 Külföldi városokra is hasonló szomorú eredményeket állapítottak meg. így p. o. 1886—1889-ben Londonban átlagosan ezer Lakosra 18, Boundary Street Area részben 40, Liverpoolban átlagban 23 8, a zsúfolt lakású negyedekben 636—71 haláleset jutott. Élesen világítják meg Laky Dezső adatai is fővárosunk kedvezőtlen Lakásviszonyait, midőn 1925-re nézve megállapítja, hogy 81.28° egyén lakott Budapesten mint albérlő és ágybérlő, vagyis a lakosságnak 8'7%-a.1 2 A külföld egyéb nagyvárosaiban is nagyon kedvezőtlenek a lakásviszonyok a munkásosztály számára és ez magyarázza meg a iakáskérdésnek nagy mértékben való előtérbe lépését. A lakáspolitika eszménye ай, hogy midenki részére az emberhez méltó módon való'elhelyezkedést tegye lehetővé. Mindent meg kell tennünk ennek megközelítésére. A munkások lakással való ellátása szempontjából különös nehézségek vannak, mert a munkás általában drágán lakik, már csak azért is, mert bizonytalanabb bérfizető és mert a kislakások előállítása drágább. Amidőn a lakásügy fontosságát kezdték felismerni, elsősorban a lakásfelügyelethez folyamodtak. Ez a lakások hatósági közegek útján való számontartása azzal a. célzattal, hogy a meg nem felelő lakások kiüríttessenek. A lakásfelügyelet azonban magában véve mit sem használ, ha nem történik gondoskodás lakásoknak megfelelő számban való rendelkezésre állásáról. így tehát a lakáspolitika súlypontjai a lakásépítés előmozdí ásában van. A nagyvárosok lakásviszonyai a lelkek kihasználása érdekében keletkezett nagy bérházakkal sok tekintetben káros irányba terelődtek. Ennek égjük oka mindenesetre a telekárak erős emelkedése a lakosságukban növekvő városokban, mert ez a telek kihasználására ösztönözve kedvez a bérkaszárnyáknak nevezett zsúfolt építkezésnek. Ezért újabban ismét a családiházak gondolata lépett erősebben előtérbe. E megoldás azonban természetesen drágább és nehezebb. Komoly figyelmet érdemel a kertvárosok, vagyis oly telepek létesítésének gondolata is, ahol minden ház kis kerttel is rendelkezik. Kétségtelen, hogy a munkás életmódja javítása szempontjából ez igen előnyös, sajnos, azonban költséges is és megvalósítása a helyi viszonyoktól is erősen függ. Ferenczi Imre: A munkáslakáskérdés, különös tekintettel Budapestre. Budapest, 1906. — Forbát Imre: A lakáskérdés és Budapest jövője. Budapest, 1906. —. Laky Dezső Az albérlők és ágybérlők szociális és gazdasági viszonyai Budapestem Budapest, 1929. — Handwörterbuch des Wohnungswesens. Jena, 1930. — Mangoldt, К.: Dis städtische Bodenfrage. Göttingen, 1907. — Fuchs, C. J.: Zur Wohnungsfrage. Berlin, Ш20. — Eberstadt, E.: Handbuch des Wohnungswesens. 4. Aufl. Jena, 1920. — U. a-: Das Wohnungswesen. Leipzig, 1922. — Neue Untersuchungen über die Wohnungsfrage in Deutschland. Hrsg, von C. J. Fuchs. Leipzig, 1901. — Schriften d. Vereins f. Sozialpolitik. Bd. 94—97. •— Wohnungsfürsorge in deutschen Städten. Bearb. im Statist. Reichsamt. Berlin, 1910. (Beiträge zur Arbeiterstatistik. Nr. 11.) — Schmidt und Ebell: Der Wohnungsbau der Nachkriegszeit in Deutschland. Berlin, 1928. — Quigley, H. and Giddie, J.: Housing Slum Clearance in London. London, 1924. — Wood, E. E.: Recent Trends in American Housing New York, 1931. — Benard, Ch.: Le logement de la famille. Paris, 1931. — Lome: Die Bedeutung der Wohnungsinspektion für die moderne Wohnungsfrage. Wiesbaden, 1914. — Altenrath: Das Schlafgängerwesen u. seine Reform Berlin, 1919. — Jacobi: Die gemeinnützige Bautätigkeit in Deutschland, ihre kulturelle Bedeutung und die Grenzen ihrer Wirksamkeit. Leipzig, 191Й. — Lütge, Fr.: Wohnungswirtschaft. Jena, 1940. 1 L. a fenti adatokra vonatkozólag Pikier J. Gyula: Az 19111. évi budapesti lakásszámlálás főeredményei. Városi Szemle IV. évf. (1911,.) 2 V. ö. Laky Dezső: Az albérlők és ágybérlők szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Budapest, 1929, a 33. oldalon.
