Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - III. Fejezet. Jövedelemeloszlási politika
269 az állam a munkások érdekében ezen a téren is beavatkozzék. így született meg az anyagi bérvédelem, amelyet azért nevezünk így, mert nem a bérfizetés alakszerűségeivel és a kifizetés körülményeivel, hanem magával a bér magasságának a kérdésével foglalkozik. Az anyagi bérvédelem kétféle módon valósítható meg, t. i. közvetlenül vagy közvetve. Közvetlen anyagi bér védelemnek nevezhetjük a minimális bérek megállapítását, vagyis azt, midőn az állam hatóságokat bíz meg azzal, hogy megállapítsák azt a legkisebb összeget, amelyet a munkaadó bizonyos fajta munkások részére fizetni köteles. Más úton halad a közvetett anyagi bérvédelem, amely a munkások és a munkaadók szervezeteire támaszkodik, és ezek igénybevételével igyekszik biztosítani azt, hogy a munkások megfelelő bérhez jussanak. A közvetlen anyagi bérvédelem Ausztráliában valósult meg először olymódon. hogy az állam bérhivatalokat szervezett, amelyek a munkások bizonyos csoportjai számára a fizethető legkisebb munkabéreket hivatalosan megállapítják. Az így megállapított összegnél kevesebbet nem szabad a munkásnak kapnia. A bérhivatalok természetesen nem állapítják meg a béreket tetszés szerint; a fennálló piaci viszonyokhoz, a munkakereslet és munkakínálat fényeihez nekik is alkalmazkodniok kell. Nevezetesen figyelemmel kell lenniök arra:, hogy a kérdéses termelési ág a fennforgó árak és termelési viszonyok mellett milyen béreket bír el, valamint arra is, hogy a munkásoknak milyen keresetre van szükségük, hogy családjukkal együtt emberhez méltóan megélhessenek. Feladatuk az, hogy a bérek javításának lehetőségeit figyeljék és a fölött őrködjenek., hogy a bérek ezek mögött el ne maradjanak. Ezt a feladatot a bérhivatalok sikeresen csak akkor oldhatják meg, ha úgy a munkások, mint a munkaadók közreműködését igénybeveszik. A munkaadók és a munkások egyenlő számban, tehát paritásos alapon, vesznek részt a bérhivatal tájékoztatásában, hogy mindkét érdekelt fél egyenlő befolyást nyerjen a bér kialakítására. A hivatal^ azután a nyert tájékoztatás alapján dönt az adott eset körülményeit figyelembevéve és így állapítja meg a legkisebb munkabéreket. Szervezetük mutatja, hogy a bérhivatalok is keresik a munkapiaccal való érintkezést és ezen az alapon állapítják meg a bért. Működésük alapja is a piaci alkú egy neme, amely azonban már nem egyenkint szolgáltatja ki a munkásokat a piaci erők játékának, hanem az egész piaci helyzet tanulmányozásával hozza meg döntését a bérkérdésben. A bérvédelem másik megoldása, a közvetett bérvédelem, szintén a munkásoknak egyénenkint a munkaadónak való kiszolgáltatott voltát igyekszik elhárítani, de már nem közvetlenül a hatóság igénybevételével, hanem közvetett módon. t. i. a munkások és a munkaadók szervezeteinek egymással való tárgyalásának elősegítésével. Ezért megvalósításának feltétele a munkások és a munkaadók szervezkedése. A közvetett anyagi bérvédelem csak ott valósítható meg, ahol e feltétel adva van és a hatóságnak csak az a feladata, hogy a két szervezet közötti tárgyalást előmozdítsa. Működésével tehát egészen a piacba ágyazódik, midőn a piaci felek szervezkedésére támaszkodva az egyéni alkú helyébe a kollektív alkut állítja és ezen belül engedi érvényesülni a bérhatárok közötti lehetőségek kihasználásának küzdelmét. A szakszervezetek tárgyalásánál erre visszatérünk. A hatósági bérminimum az autoritativ szociálpolitika eszköze. Ezzel szemben a bérmegállapításnak a kollektív szerződésekre bízása a szociálliberaiizmus szintjén mozog. A szociálpolitikusok egy ideig erősen foglalkoztak azzal a gondolattal is, hogy a munkásnak a tiszta béren kívül más jövedelemforrást is nyissanak. Ennek elérésére két eszközt ajánlottak: a vállalati nyereségben való részesítést és a munkásrészvényeket A nyereségrészesedés alapgondolata az, hogy a munka árán, a béren kívül a vállalati nyereség egy része a munkások között osztassák szét. Első pil-
