Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - II. Fejezet. Törvényes munkásvédelem
261 Az ipar terén különös nehézségei vannak a munkásvédelemnek az otthoniparban. Ez az iparűzésnek az a módja, amidőn a munkás nem a gyárban dolgozik, hanem lakására adják a munkát és ő ezt otthon végzi. Az otthonmunkások nagy részben női munkások és decentralizált voltuknál fogva egyébként is nagy nehézségekbe ütközik megszervezésük. Gyengeségüknél fogva tehát kiválóan alkalmasak arra, hogy a munkaadók kizsákmányolják. Viszont éppen ez a körülmény teszi szükségesisé, hogy a munkásvédelem körébe bevonassanak. Elsősorban nyilvántartásuk válik szükségessé, hogy munkaviszonyaik ellenőrizhetővé váljanak. Kötelezik tehát a vállalkozót arra, hogy ily nyilvántartást vezessen, amelybe az iparfelügyelő betekinthet. Egyébként különösen a bérvédelemre szorulnak rá az otthonmunkások, amelyről alább lesz szó. Munkaidejük természetesen nem szabályozható, mert hiszen otthon dolgoznak és így rajtuk csak a jobb bér segíthet, amely kevesebb munka mellett is lehetővé teszi megélhetésüket Nem mellékes egyébként az otthonmunka ellenőrzése közegészségügyi szempontból sem, mert az otthonmunkások gyakran egészségügyileg igen kedvezőtlen feltételek között dolgoznak és így ragályok terjesztésének lehetnek bőséges forrásai. Ezért egyes áruk, különösen élelmiszerek előállítását némely törvény nem engedi meg az otthonmunkában. Ausztráliában, Viktoria államban, már 1894-ben törvény kötelezte az otthonmunkásokat alkalmazó munkaadókat jegyzékek vezetésére és már 1890-ban bérminimumot állapított meg az otthonmunkások számára. Anglia 1901-ben rendelte el a jegyzékek vezetését és beható egészségügyi felügyeletet létesített az otthonmunka terén, 1909-ben pedig néhány iparágra vonatkozólag bérhivatalokat állított fel. Németország először 1911-ben hozott törvényt az otthonmunkáról, Franciaország 1915-ben, Ausztria pedig 1918-ban. Számos nehézséggel kell küzdenie a munkásvédelemnek a közlekedésügy terén, amelynek viszonyai sok tekintetben különlegesek. Nagy nehézségek vannak továbbá a mezőgazdaságban, amelyről eleinte azt gondolták, hogy különleges 'viszonyai olyan természetű munkásvédelmet nem is engednek meg, amilyen az iparban megvalósult. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság munkaviszonyai igen sok tekintetben eltérnek az iparétól és hogy itt részben más kérdéseken van a súly, mint az iparban. A mező gazdásági munka más természetű, mint az ipari és a mezőgazdasági lakosság évszázadokon keresztül hozzá edződött e munka természetéhez. Mindamellett igen téves volna azt hinni, hogy a mezőgazdaság terén nem volna helye a törvényes munkásvédelemnek. Ha a nők és a gyermekek foglalkoztatásának, továbbá a munkaidőnek és a szüneteknek a szabályozása itt sok eltérést kívánnak is az ipari szabályozással szemben, mégis itt is el kell hárítani a túlerőltetés hátránysait, a munka folytán történő iskolamulasztást és különösen védelmet kell nynjtani a bér szempontjából. A mezőgazdasági munkásvédelem a háború előtt erősen elhanyagolt állapotban volt. A gazdasági cselédek jogviszonyai a legtöbb országban régi elvek szerint még a patriarkális munkaviszony fikciója alapján voltak szabályozva, a tulajdonképeni mezőgazdasági munkásokra vonatkozólag pedig alig állottak fenn törvényes rendelkezések. Magyarország 1907-ben (1907 : XLV. te.) alkotott törvényt a gazdasági cselédek jogviszonyáról. Ebben részletesen szabályozta a szolgálati szerződés megkötésének és a bérfizetésnek módozatait, különös gonddai a természetbeni járandóságokra — bevonva egyúttal a cselédnek megművelésre átengedett földek ügyét is —, továbbá a felmondás kérdését és a gazdának a cseléd megbetegedése esetén való kötelezettségeit. Fontos intézkedése e törvénynek a gazdák megfelelő munkáslakások építésére való kötelezése. A gazdasági munkásokról már az 1898 : II. te. intézkedett, amely ugyan elsősorban a mezőgazdasági sztrájk elhárítására volt irányítva, de a mezőgazdasági munkások természetbeni járandóságait illetőleg és néhány más kérdésben is intézkedéseket tartalmaz a munkások védelmére. Külön törvények szabályozzák azután a víz- és vasútépítésnél alkalitiazott munkások és napszámosok (1899 : XLI. te.) és a dohánytermelők, valamint dohánykertészek (1900 : XXIX. te.) jogviszonyait. A háború után különösen
