Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - II. Fejezet. Törvényes munkásvédelem
250 Nyilvánvaló, hogy az a viszony, amelyben a munkaidő és a teljesítmény állanak, a fennforgó körülmények szerint nagyon különböző és főképen három tényezőtől függ. Először is a munkások minőségétől, másodszor a munka minőségétől és harmadszor a bérfizetési rendszertől. Ami az elsőt illeti, kétségtelen, hogy minél magasabb színvonalon áll a munkás, annál könnyebben lehet vele megértetni, hogy a munkának rövidebb idő alatt való végzéséből számára is származhatnak előnyök. Hogy ez menynyiben lehetséges, arra a munka minőségének nagy a befolyása. Vannak teljesen automatikus munkamenetek és vannak erős figyelmet igénylő munkamenetek. A kettő között kérdésünk szempontjából nagy a különbség. És végül nyilvánvaló az, hogy a munkateljesítmény és a munkaidő közötti összefüggés erősen annak hatása alatt áll, akar-e a munkás rövidebb idő alatt többet teljesíteni. Ez teszi döntővé a kérdésben a bérfizetés módját. Időbérben a munkásnak nem érdeke többet teljesíteni az idő rövidülésével, hacsak ennek fejében bérét nem emeljük. Mihelyt azonban a munkateljesítményt bérével összekötjük (darabbér, akjíordbér, vagy prémiumrendszerek), már ő magai is érdekelve van abban, hogy a munkaidő rövidítésével igyekezzék előbbi teljesítményét elérni. Ezért ott, ahol munkaidő rövidítésére térnek át, rendesen a bérfizetési rendszer is változik. A munkaidő rövidítésének kérdése nem maradt tisztán szociálpolitikai és üzemgazdasági kérdés, hanem maga a politika is beleszólt. A munkásosztály, mihelyt mint ilyen szervezkedni kezdett, követelte a munkaidő rövidítését Ennek hatása alatt született meg a maximális munkanap, vagyis a megengedett munkaidőnek törvény útján való szabályozása. Ez először Franciaorszában történt meg 1848-baln, a júliusi forradalom hatása alatt. Ekkortól kezdve erősödött a munkásosztály ilyirányú követelése, amely azután 1877-ben Svájcban a 11 órás maximális munkanaphoz vezetett Később Ausztria és Oroszország követték a példát, Németország 1891-ben máskép oldotta meg a kérdést. Arról hozott törvényt, hogy a munkaidő oly üzemekben szabályozható, amelyekben a hosszú munkaidő ártalmas az egészségre. Ez is a maximális munkanap egyik válfaja; egészségügyi munkanapnak nevezték, mert az egészségvédelemmel indokoltatott Ott, ahol a törvényhozás nem intézkedett a munkaidőről, a szakszervezetek törekedtek a munkaidő rövidítésére és e téren a kollektív szerződésekkel igen szép eredményeket értek el. Így p. o. Anglia a háború előtt egyáltalában nem látta szükségesnek a munkaidő szabályozását, mert a kollektív szerződések e részben a feladattot elvégezték. A vállalkozók a legtöbb országban csak nehezen tudtak beletörődni a felnőtt férfiakra vonatkozólag a munkaidő törvényes (szabályozásába. Míg a gyermekekre és nőkre nézve súlyos bizonyítékok hatása alatt kénytelenek voltak a szabályozásba beletörődni, a vállalkozás szabadságának érdekét és azt a hamisítatlan liberális elvet vitatták, hogy felnőtt férfiak szabad akaratelhatározásába nem szabad beleszólni. Miként láttuk, a törvényhozások egy része ennek ellenére is el tudta határozni magát airra, hogy a maximális munkanapot életbelépteese. Azon ma már nem is lehet többé vitatkozni, hogy a felnőtt férfiak munkaidejének józan korlátozása társadalmi érdek. Kétségtelen, hogyha a kapitalizmus a munkásosztály számára is megadta volna az idő rövidítésével jókor az emberiesebb életmód lehetőségét, ellenszenve a kapitalizmus ellen ily nagyra nem nőhetett volna. Kétségtelen az is, hogy a munkaidő túlságos meghosszabbítása mindenhol, ahol egyhangú és lélekölő munkáról van szó, elveszi a munkában való örömöt és eltompítja a munkást. Erre nézve több felvétel tanúságára hivatkozhatunk, amelyek igyekeztek a munkások lelki életébe is bevilágítani, és arra az eredményre vezettek, hogy a munkások legnagyobb része undorral gondol a gyárra és annak egyhangú munkájára. Ez ellen természetesen a legjobb ellenszer a munkaidő rövidítése, amely egyébként logikus folyománya annak is, hogy a gépek alkalmazásával növekszik az emberi munka termelékenysége és így természetszerűleg rövidebb munkaidő is jó ellátást biztosíthat a társadalomnak.
