Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - I. Fejezet. A szociálpolitika lényege és fejlődése
241 feltételeit. Igazolni igyekeztek azt, hogy a vállalat nyeresége csakis hosszú munkaidő mellett áll elő. Az- élet erőseibb volt, mint a vállalkozók üzleti érdekeiből származó bizonyítékok. A társadalom egészséges ösztöne parancsolóan követelte az állam beavatkozását és így született meg elsősorban Angliában a szociálpolitika. Már a XIX. század elején, tehát nem sokkal azután, hogy a kapitalizmus kibontakozott, Angliában törvényt hoztak a gyermekmunka szabályozására. A múlt század harmincas éveitől kezdve azután mind öntudatosabban kezd Angliában kibontakozni a szociálpolitika, nem elvek hangoztatásával, hanem a kiváló angol gyakorlati érzéktől hajtva ott nyúlva bele szabályozélag az életbe, ahol a legerősebben jelentkeztek a bajok. A múlt század hetvenes éveitől kezdve nagyobb mértékben indul fejlődésnek a szociálpolitika az európai kontinensen is. Elsősorban a tudomány férfiainak a belátása alapozta meg fejlődését Németországban, ahol 1872-ben Eisenachban megalakították a Verein für Sozialpolitikot, amely a szociálpolitikai szellem fejlesztését tűzte ki céljául. Közben, kivált Svájcban is jelentős lépések történtek a szociálpolitika terén. A szociálpolitikát lassankint mint a kapitalisztikus gazdasági rend kiegészítő részét kezdték felismerni és ezen az alapon mind szélesebb rétegek követelték. így a közvélemény nyomása alatt erősödve gyökeresen átalakítja a munkafeltételeket és embert csinál a munkásból, akit a kapitalizmus első évtizedei mélyen az emberi életszínvonal alá süllyesztettek. A bérmunkás ezzel emberi alapon kapcsolódik a termelésbe. Erős támaszt nyert a szociálpolitikai törvényhozás a munkásosztály politikai és gazdasági szervezkedésében. A választójog kiszélesítésével ez a támasz egyre erősödött és a munkásság politikai befolyása is növekedett és a szakszervezetek az üzemekben fokozódó befolyásra tettek szert. A szociálpolitikai törvényhozás mindenfelé a gyermekek, majd a nők munkaviszonyainak szabályozásával kezdődik. Minthogy kezdetben csak rájuk terjed ki, védett csoportoknak nevezik a gyermek és női munkásokat. Itt nem lehetett azonban megállni és a szükségszerűség továbbsodorta a szociálpolitikai törvényhozást a felnőtt férfimunkások viszonyainak számos irányban való szabályozása felé. A munkásosztály befolyásának növekedésével gyorsul a szociálpolitikai haladás. A munkások egészségi védelme általánosan elismert követelménnyé lesz és új kérdések mutatkoznak a láthatáron. A munkásbiztosítás, majd a szervezkedés és a munkaviszályok kérdései kezdenek előtérbe nyomulni. A szerényen a védett csoportok érdekében megindult szociálpolitika általános munkáspolitikává lett, amely a testi munkások védelmén túlterjedve mindjobban a magántisztviselők körét is felölelte. Újabb korszakába lépett a szociálpolitika akkor, amidőn II. Vilmos császár 1890-ben Berlinben összehívta az első nemzetközi munkásvédelmi értekezletet. Ettől kezdve, mint az európai kultúra egyik kiegészítő része kezd behatolni a köztudatba, tehát mint oly tényező, amely nem az egyik vagy másik nemzetnek, hanem az egész európai kultúrközösségnek az ügye és ezért nemzetközi alapon való szabályozást igényel. E vona&a a szociálpolitikának később, még erősödött és a világháború utáni békeszerződések intézményesen is nemzetközi alapokra helyezték a szociálpolitikát. Először a nagyipari fejlődésnek induló államok léplek a szociálpolitika terére és a többi államok is kénytelenek voltak őket ebben az irányban abban a mértékben követni, amilyen mértékben fejlődött ki nagyiparuk. Ennek oka nemcsak az, hogy a bányákban és a gyárakban voltak legegészségtelenebbek a munkaviszonyok, hanem az is, hogy e nagyipari központok lettek kiindulási pontjai a munkások tömörülésének és szervezkedésének, amely azután hatalmas nyomást gyakorolt az államhatalomra is szociálpolitikai irányban. Evert, G.: Der Arbeiterschulz und seine Entwickelung im 19. Jahrhundert. Berlin, 1899. _ Hirsch, Die soziale Gesetzgebung im 19. Jahrhundert. Berlin, 1901 — Dt. Heller: Közgazdaságtan И. köt. 16
