Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - I. Fejezet. A szociálpolitika lényege és fejlődése
242 l.ohmánn, Th.: Fabriksgesetzgebung der Staaten des europäischen Kontinents. Berlin, 1887. — Nötting, E.: Grundlegung und Geschichte der Sozialpolitik. 2. kiad. Berlin, 1932' — Boese, Fr.: Geschichte des Vereins für Sozialpolitik. 1872—1932. Berlin, 1939. — Sozialpolitik zwischen zwei Kriegen in Deutschland, Frankreich und England. Berlin, 1940. — Annuaire de la législation du travail Publié par l’Office du travail de Belgique. Bruxelles. 4. A szociálpolitika ágai. Mihelyt felismerték, hogy a munkaviszonyok kapitalisztikus rendszer mellett egészségtelenül és az állami lét magasabb céljaival ellentétesen alakulnak, a szociálpolitika állami feladattá lesz. így születik meg a szociálpolitikának az az iránya, amelyet autoritativ szociálpolitikának nevezünk. Lényege az, hogy állami feladatnak tekinti a munkaviszonyba való belenyúlást és az állam hatásköréből kifolyólag igyekszik az idevágó bajokat elhárítani. Eszköze elsősorban a törvényes munkásvédelem, Vagyis a munkásokaít védő törvények és rendeletek alkotása. A szociálpolitikai belátás terjedésével körébe vonja a munkásbiztosítávt is, mint a munkásokról való gondoskodás fontos ágazatát. Az állami lét nem nyomja el a társadalom automatikus működését, sőt demokratikus elrendezése mellett azzal folytonosan kölcsönhatásban áll. Az egyes társadalmi osztályok nemcsak egyszerűen kormányzottak, hanem maguk is cselekvőleg léphetnek fel kívánságaikkal és bizonyos önkormányzattal. Ez a szociálpolitikára sem lehet kihatás nélkül. A társadalompolitikai törekvések is ai társadalom automatikus működésének forrásából fakadhatnak és a szabad társadalom szervei a szociálpolitikának is jó szolgálatot tehetnek. Erre helyezi a súlyt a szociálpolitikának az az iránya, amelyet talán nem egészen találóan szociálliberoilizmusnák szoktak nevezni, azért, mert a társialdalom szabad kezdeményezésére és működésére épít. A szociálpolitikának ez az iránya segítséget keres azokban a szabad társadalmi szervezetekben, amelyek a nyomor enyhítésére vagy egyenesen a munkaviszony befolyásolására törekszenek. Legfontosabbak közülük a munkásoknak azok a tömörülései, amelyekről alább, mint szakszervezetekről lesz szó. A szociálliberalizmus fontos irányban egészíti ki a szociálpolitikát, midőn a társadalom önműködő erejét kívánja feladatkörébe bekapcsolni. Kétségtelenül vannak feladatkörök, amelyeket az érdekeltek tömörülései tudnak legjobban ellátni. Hiszen az állam feladata nem lehet az, hogy minden egyes esetbe beavatkozzék, mert feladata csak az irányítás és általános szabályozás. Mikép a vállalkozás terén, sőt nemcsak gazdasági területeken, hanem máshol is, az állam csak az általános szabályok felállítására hivatott, úgy szociálpolitikai szempontból sem lehet az a feladata, hogy az állam minden esetben közbelépjen. Pótolhatatlan munkát végezhetnek a társadalmi tömörülések, különösen ott, ahol elsősorban gazdasági kérdésekről van szó, amelyek a piaci tényezők érvényesülését tételezik fel. Ez az oka annak, hogy eredményes szociális politikát nem lehet tisztán autoritativ úton folytatni, hanem teret kell engedni a szociálpolitikában is a társadalom szabad működésének. A szociálpolitika minden lépését kemény viták előzték meg. A törvényes munkásvédelem körüli vita elsősorban Angliában játszódott le, ahol a munkásviszonyokba való belenyúlás szüksége legelőször merült fel. A liberálisok minden kezdeményezéssel a leghevesebb ellenállást szegezték szembe. Az ipar' tönkremenetelét hangoztatták a vállalkozás minden korlátozása alkalmával. De az ipar csak erősebben bontakozott ki a munkásosztály színvonalának emelkedésével. Ma a törvényes munkásvédelem alapkövetelményei felett már nincsen Vita. Mindenki egyaránt elismeri jogosultságukat. Ugyanígy volt ez a szakszervezetek alakulása szempontjából is. A munkaadók kibontakozásukat mindenképen megakadályozni törekedtek és ebben az államhatalom sokáig erősen támogatta őket. Ebből a küzdelemből a szakszervezetek győzelmesen kerültek ki. A törvényes munkásvédelemre vonatkozólag átfogó munkák: Schiff: Der Arbeiterschutz der Welf. Tübingen, H920. — Syrup, Fr.: Handbuch des Arbeiterschutzes und der Betriebssicherheit. 3. Bde. Berlin, 1928. — Zwiedineck—Südenhorst: Arbeiterschutz und
