Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - I. Fejezet. A szociálpolitika lényege és fejlődése
240 nemzet munkaerejét. A közgazdaság egyébként sem szabadul attól a tehertől, amelyet a munkásoknak korán való megrokkanása és kidőlése a közgazdaságra hárít, mert szegény segélyezés formájában vagy másképen gondoskodnia kell az idő előtt munkaképtelenné vált munkások eltartásáról. De ennél is fontosabb, hogy a munka — mégpedig a szellemi és testi munka egyaránt — a nemzeti termelékenység alaptényezője. Alacsony színvonalú munkásosztály gyenge minőségű munkát szolgáltat. A munkabérköltség kicsiny, de a termelékenység is csekély és nem versenyezhet olyan közgazdaságok termelékenységével, amelyek magas színvonalon álló munkaerőkkel dolgoznak. Ebből a szempontból kell megítélnünk azt az ellenérvet, amely a munkások életszínvoniailának emelését azért ítéli el, mert a termelés drágítását látja benne. Ez a felfogás nem vesz tudomást arról, hogy a munkások életszínvonalának befolyása van a nemzeti termelékenységre, amelynek emelkedésével adva van az életszínvonal emelésének lehetősége. A termelés technikájának fejlesztése és a helyes üzemszervezés úgy kell, hogy alakítsák a termelést, hogy belőle a vállalkozó és a munkás egyaránt megfelelően megélhessen. Ha igazán nemzetgazdasági szempontból tekintjük a dolgot, akkor semmi sem lehet inkább elhibázott, mint az, hogy ha a. vállalkozás nagyobb megerőltetés nélkül tisztán a munkások életszínvonalának alacsonyan tartásával és kedvezőtlen munkafeltételeivel igyekszik versenyképességét biztosítani. Az ilyen eljárás ellenkezik a társadalom érdekeivel, mert nem ösztönzi, hanem feltartja a haladást. Gehrig, Ц.: Die Begründung des Prinzips Sozialreform. Jena, 1914. — Glaser, J. C.Die Erhebung des Arbeiterstandes zur wirtschaftlichen Selbständigkeit. Berlin, 1865. — Briefs, G-: Der wirtschaftliche Wert der Sozialpolitik. Jena, 1930. — Die wirtschaftliche Bedeutung des Arbeiterschutzes, insbesondere der Gewerbehygiene. Berlin, 1932. — Pfister, B-: Sozialpolitik als Krisenpolitik. Stuttgart-Berlin, 1936. — Heller F.: A szociálpolitika és a felső osztályok. Budapest, 1911'. 3. A szociálpolitika fejlődése. Annak felismerését, hogy szociálpolitikára szükség van, a tények maguk kényszerítették ki. A gazdasági szabadság hatása alatt ugyanis a kapitalizmus oly munkaviszonyokat teremtett, amelyek elsüllyedéssel fenyegették a kapitaliszti'kus irányba fejlődött nemzetek kultúráját. Ez elsősorban Angliában bizonyosodott be, ahol a kapitalizmus legelőször bontakozott ki. Itt jelentkezett legelőször a gyermekmunka ijesztő méretekben való térfoglalása, amely már abban a korban gyárakba szólította a gyermekeket, amikor a kultúra elemi iskolai képzésüket követelte volna. A gyárakban e gyermekek nemcsak értelmi és erkölcsi nevelés nélkül nőttek fel, hanem a legegészségtelenebb viszonyok között és fejlettségükkel semmi arányban nem álló módon kihasználtattak. Ezzel párhuzamosan haladt a nők alkalmazása a bányákban és a gyárakban, ami a munkásosztály családi életét ásta alá. De a felnőtt férfimunkásokra vonatkozólag sem voltak kedvezőbbek a munkafeltételek. A tőke lett a vezető termelő tényező, amely minden pillanatban, amely alatt a termelési felszerelés kihasználatlan, jövedelmi veszteséget látott, A munka ütemét és időtartamát többé nem az emberi szervezet szabta meg, hanem a gép, mint termelési eszköz, A munkaidő a kapitalizmus első évtizedeiben 16—18 óra hosszat tartott és a bérviszonyok is a legkedvezőtlenebbek voltak. Midőn e tények lassankint napfényre kerültek, gondolkodóba ejtették a jövőbe tekintő államférfiakat és a társadalom belátóbb köreit. Az uralkodó szabadelvű felfogás ellenére állami beavatkozást követeltek az emberi szempontok e felháborító megsértése és a kultúra veszélyeztetése ellen. A munkaadók arra hivatkozva, hogy csakis a gazdasági élet szabadonhagyása biztosíthatja fejlődését, a legélesebb ellenállást fejtettek ki minden állami beavatkozással szemben. Kimutatni igyekeztek, hogy az ipar csak úgy fejlődhetik, hogyha a vállalkozó szabadon és üzleti szempontjai szerint alakítja a munka-
