Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - I. Fejezet. A szociálpolitika lényege és fejlődése
VII. RÉSZ. Társadalmi politika. (Szociálpolitika.) I. FEJEZET. A szociálpolitika lényege és fejlődése. 1. A szociálpolitika lényege. A gazdasági politika eddigi fedezetei a termelés megszervezése és a forgalmi gazdaság szabályozása szempontjából tárgyalták a gazdasági élet alakításának kérdéseit. A gazdaság azonban nem öncél, hanem csak eszköz az életszínvonal biztosítására és emelésére. Kétségtelenül kultúrérték maga a gazdaság is, de csak addig, amíg helyesen illeszkedik az összes emberi kultúrértékek összhangjába. Egyes részletcéljai, a termelés és a forgalom csak addig a határig jogosultak tehát* amíg az emberiség kultúrcéljainak összességébe beilleszkednek és az általános kultúrcéllal nem kerülnek ellentétbe. A gazdasági politikának őrködnie kell tehát a fölött, hogy e határ betartassák, a gazdasági szempont ne emelkedjék a társadalom egyéb kultúrcéljai fölé és nyomja el azokat. Utóbbira a szabadkereseti rendszernek kétségtelenül megvan a hajlama. A szabadkereseti rendszert mozgató önérdek nyereségre irányuló törekvésében könnyen túllépi azt a határt, amelyet az ember öncélúsága kell, hogy szabjon a gazdasági összműködésnek. A nyereségvágy könnyen lábbal tiporja az ember .személyiségéből folyó követelményeket és olymódon illeszti be a gazdaságilag gyengébb rétegeket a gazdasági szervezetbe, hogy emberi mivoltukat figyelmen kívül hagyja. A szabadkereseti rendszernek a magántulajdonra épített volta erősen elősegíti ezt, mert a vagyontalan tömegeket arra kényszeríti, hogy másoknak bacsássák rendelkezésükre munkaerejüket* amely mindig személyiségük egy része. Ennek felismerésével az ide vonatkozó kérdések a gazdasági politika külön fejezetévé fejlődtek, amelyet szociálpolitikának nevezünk. Felada a a gazdasági életbe az emberi szempont érvényesítése érdekében közbelépni és a. köz gazdaságot erkölcsi szempontból is megfelelő közösséggé fejleszteni. Ennek megfelelően a szociálpolitika feladata őrködni a fölött, hogy a nemzet tagjainak közreműködésén felépülő közgazdaság teljesítőképessége ne az emberiesség követelményeinek elhanyagolásával biztosíttassák és a teljesítőképesség növekedése ne csak egyeseknek vagy egyes csoportoknak, hanem ai széles néprétegeknek váljék javára. Ezzel a szociálpolitika a közgazdasági politika betetőzése, mert célja a gazdasági életben érvényesülő önzés megfékezése, emberséges munkafeltételek biztosítása és a népjólétnek a növekvő termeié-
