Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)

VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - I. Fejezet. A szociálpolitika lényege és fejlődése

238 kenységnek megfelelő emeléee. Célja tehát őrködni a fölött, hogy a közgazda­ság a maga egészében valóban a nép összességének a javát szolgálja, A szociálpolitika lényegében különbözik az erkölcsi parancs régebbi meg­nyilvánulási módjaitól. Kivált a keresztény középkor a jótékonyságban (charitas) magas fokra fejlesztette a bajba jutottak segélyezését. E rendszer a könyörületesség elvére volt alapítva, a nélkül, hogy az alsó osztályok védel­mét a jogrend alapjául tette volna.. A szociálpolitika lényegileg abban külön­bözik tőle, hogy az erkölcsi kötelezettség helyébe a jogszabályt lépteti, amely­nek alapján a segítség a jogban gyökerező igény jellegét nyeri. A szociál­politika még ennél is tovább megy, mert feladatának tekinti a bajok meg­előzését is. A szociálpolitika tehát intézményes alapon való biztosítása a gyengébbek védelmének és őrködés a fölött, hogy a közgazdaság magasabb fejlettségében is tiszteletben tartsa az embert és mint a gazdaság alanyát és ne alaesonyítsa le azt a gazdaság egyszerű eszközévé. A szociálpolitika középpontjában a munkaviszony szabályozása áll, mert ez áll legközelebbi kapcsolatban az ember személyiségével. Feladatköre már ennek az útján is erősen tágul, mert a legszorosabb érintkezésbe kerül a jovedeiemeloszlás kérdéseivel. De erősen szélesíti a szociálpolitika kereteit a gazdasági élet dinamikája, akár ai gazdasági élet ingadozásaiban, a technikai tudás fejlődésében, vagy a termelékenység növekedésében nyilvánul az meg. A piaci szervezetből származó bizonytalanságok ártalmainak, kivált a munka­­nélküliség káros következményeinek az elhárítása, valamint az arról való gondoskodás, hogy tudásunk teljes latb árvetésével enyhítsük a munkának az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásait, éppen úgy fontos feladata a szo­ciálpolitikának, mint folytonos figyelemmel kísérése annak, hogy a termelé­kenység növekedése valóban a társadalom összes rétegeinek váljék javára. Ebben az irányban új távlat nyílik meg a szociálpolitika számára. A szociálpolitika az ellen küzd, hogy a társadalom egyes rétegei a fenn­álló rendet mások hátrányára olymódon használják ki, hogy gazdaságilag gyengébb osztályokat személyiségükre való tekintet nélkül a gazdaság esz­közeivé alacsonyítják le. Levonva a következtetéseket abból, hogy a társada­lom sokrétűségében és az élet viszontagságaiban nagy különbségek keletkez­nek az emberek anyagi helyzetében, a szociálpolitika az ember mivoltából folyó személyiség védelmét tűzi célul. A társadalmi rendet tehát abban az irányban kívánja befolyásolni, hogy mindenki mint ember a személyiségéből folyó követelményeknek megfelelően találja meg benne a helyét, mégpedig olyan életszínvonal biztosításával, amely számol a gazdasági haladás állal nyújtott lehetőségekkelA A szociálpolitika ugyanis nemcsak erkölcsi, hanem történelmi szemléletnek is az eredménye, amely kellő tekintettel van az em­beri haladásra és céljául tűzi azt, hogy a haladás eredményeit ne egyesek, vagy egyes társadalmi osztályok sajátítsák ki maguk számára, hanem azok az emberiség közkincsévé legyenek. Hogy a szociálpolitika a közületi tevékenység rendszerévé sűrűsödött, két körül­ménynek köszönhető. Egyrészről az üzleti szellem előtérbe nyomulásának, amely a gazdaságot mintegy öncélnak tekinti és a gazdasági érdeket az emberi szempont fölébe helyezi, másrészről az államfogalom új tartalommal való megtöltésének, amely az állam­ban többé nem egyes kiváltságos osztályok, hanem az egész nép intézményét látja és így egyes osztályok elnyomását nem nézheti közönyösen. A régi államfogalommal egyes osztályoknak a többiek eszközeként való felfogása nem ellenkezett és ígv magyarázható az, hogy a rabszolgaság és a jobbágyság intézményei oly sokáig fennállottak, míg a szociálpolitika már egyes osztályok életszínvonalának túlalacsonyan tartása ellen is sorompóba lép. Nagyobb rendszeres munkák: Van der Borght, R.. Grundlage der Sozialpolitik. Leipzig, 1904. 2. Aufl. 1923. — Günther, Л.: Sozialpolitik I. Teil. Theorie der Sozial- 1 1 Erre gondolt Rodbertus, amidőn a csökkenő bérhányad szemrehányásával illette a termelőeszközök magántulajdonán nyugvó közgazdaságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom