Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VI. Rész. Biztosítási politika
234 törvény felállítja azokat a kellékeket, amelyeknek aiz oly vállalatnak eleget kell tennie, amely biztosítási ügyleteket akar folytatni. A mi kereskedelmi törvényünk is ezen az alapon nyugszik. E törvény és más hasonló törvények is szabályozni szokták azt is, hogy a díjtartalékot milyen módon kell elhelyezni. Egyébként normatív szabályozás mellett — és ebben jut kifejezésre a liberális álláspont — minden oly vállalatnak, amely a törvényes rendelkezéseknek eleget tesz, jogában van működni. Az újabb fejlődés már nem éri be a normatív szabályozással. Abból indul ki, hogy a biztosítás oly széles köröket érint és oly fontos érdekek fűződnek a társaságok kielégítő működéséhez, hogy az állam nem hagyhatja magára a biztosító intézetek működését, hanem azt közvetlen felügyelete alá kell helyeznie. Így született meg az állami felügyelet rendszere, amelyet külön biztosítási felügyeleti hatóság szokott gyakorolni. Ez esetben az állami felügyelet nem tisztán alaki, tehát nem szorítkozik arra, hogy bizonyos feltételeket teljesít-e a biztosítási intézet, hanem az ellenőrzést anyagi felügyeletté építik ki, amely tehát a biztosító intézetek egész működésére kiterjed. E rendszer mellett a biztosító intézetek mindenekelőtt a legmesszebbmenő felvilágosítási kötelezettséggel vannak terhelve. A felügyeleti hatóság azonban nemcsak felvilágosításokat kérhet tőlük, hanem betekinthet könyveikbe, sőt egyes országokban biztost küldhet az intézetekhez és képviseltetheti magát üléseiken. Az állami felügyelet gondoskodásának különös figyelmet kell fordítania arra, hogy a biztosító vállalatok a valóságnak megfelelő mérlegeket készítsenek, továbbá ügyelnie kell arra, hogy az intézetek díjtartalékaikat megfelelő módon fektessék be.1 Ahol állami felügyelet áll fenn, a biztosító intézetek engedélyezés alá esnek. Az engedélyezési eljárás feladata már a vállalat létrejövetele előtt megállapítani, hogy a megvalósítani kívánt szervezet képes lesz-e áldásos működést kifejteni. De az engedélyezés a törvényben attól is függővé tehető, hogy általában kívánaitos-e a tervbevett intézet megvalósítása. Az állami felügyelettel szemben a biztosításnál is ugyanazok az aggályok merülnek fel, mint a bankoknál, bár itt általában kevesebb az állami felügyelettel szemben való ellenállás. Kétségtelen, hogy az állami felügyelet nem tud minden hátrányt eltüntetni és a feleknek feltétlen biztonságot nyujtan. Éppen ilyen kétségtelen azonban az is, hogy az állami felügyelet, ha komolyan veszik, sokat képes elhárítani, ami egyébként bekövetkezhetnék. Ma a legtöbb országban az állami felügyelet rendszere többé-kevésbbé érvényre jutott. Hogy az állami felügyelet nem tudja feltétlenül megakadályozni a visszaéléseket, 1937-ben a Phönix biztosító intézet összeomlása is mutatta. Joggal mutatott rá azonban Nizsalovszky arra, hogy Hollandiában, ahol az állami ellenőrzés szabályai szigorúak és a díjtartalék szempontjából fennálló rendelkezések pontos keresztülvitelére ügyeltek, az anyaintézet bukása nem okozott nagyobb bajt-1 2 Legszigorúbbak a felügyeletre vonatkozó rendszabályok az Egyesült Államokban, ahol számtalan visszaélés szülte a biztosításügy terén az állami felügyeletet. Európában legkorábban Ausztriában és Svájcban kezdődött az állami felügyelet. Ausztria 1880-ban, Svájc 1885-ben törvényt hoztak erről. Németországban az 1901'. évi törvény vezette be az állami felügyeletet. Magyarországon az 1923. évi VIII. te. a biztosító magánvállalatok állami felügyeletéről szól. A magyar törvény meglehetősen szűkszavú és a felügyelet részleteinek szabályozását rendeleti útra bízza. Bevezette az engedélyezési rendszert, azonban olymódon, hogy .a felügyelő hatóság az engedély kiadását csak akkor tagadhatja meg, ha erre a törvényben felsorolt valamelyik ok forog fenn. Nálunk a hazai vállalatok szívesen fogadták az 1923. évi törvényt, mert védelmet nyújt az oly alakulatokkal szemben, amelyek, mint sok apró intézmény, nincsenek kellően megalapozva. A magyar törvény igen helyesen az összes biztosító magánválla-1 Nálunk a 38.000/M. E. 1943. sz. rendelet előírja, hogy a biztosító társaságok zárszámadásaikban kötelesek részletezni az életbiztosítási díjtartalékok fedezetére szolgáló vagyontárgyakat. 2 V. ö. e. i. cikkét a 364. old.
